A rongyoszsák ajándékai karácsonyra

A rongyoszsák kincseket rejt, ezeket ki kell használni díszítések és ajándékok készítésekor.
Maradék fonalak, egy kis csipke, függönydarabok, a "vacakjaim", de amikor valami létrejön belőle értelmet kap.

Karácsonyi angyalkák:

Igazán nem kell hozzá sok minden, hogy ezek a kedves karácsonyi angyalkák díszíthessék a lakást.
Fehér fonal, maradék csipke vagy függöny, fehér gyöngyfüzér, hurkapálca, fehér műanyag függönykarika.

Elkészítéséhez sem kell nagy kézügyesség, először a fehér fonalból készítsünk pamutbabát, mint régen a kézimunka foglalkozáson.

Pamutbaba:

Akinek már nem volt az iskolában ilyenben része, az sem keseredjen el. Mérettől függően vegyünk egy könyvet, vagy csak a saját kezünket és tekerjünk rá egy adag fonalat.
Húzzuk le a könyvről és az egyik végét kössük át ez lesz a feje teteje.
Kicsit lejebb tekerjük rá  fonalat kössük meg, ez lesz a nyaka.
Aztán készítsünk még egy köteg fonalat, ennek a két végét kössük meg ez lesz a keze.
Ezt dugjuk be a már kialakított nyak alá és kössük el a derekát
A végén vágjuk el a köteg alját, így kész lesz a szoknyája.

Amikor ez elkészült öltöztessük csipkébe, mint régen a babáinkat, nem kell igazán megvarrni, csak egyszerűen összehajtunk egy méretre vágott anyagot, kivágjuk a nyakánál elkötjük a derekát és kész.
A fejére ölthetünk egy kis csipkét és glóriaként a fehér függönykarikát. A hátára egy kis csipkéből odaölthetjük a szárnyacskákat és már kész is az angyalka.

 Aztán két hurkapálcát középen összekötünk, nem árt össze is ragasztani. A négy végére feltesszük repülni az angyalkákat a fehér gyöngygirlanddal, kiegyensúlyozzuk és odaragasztjuk. Majd a hurkapálca kereszt közepére kötünk szintén egyet ami az egészet tartja és már csak a helyét kell megkeresni, hogy karácsonyi hangulatot hozzon.

 Ő egy nagyobb méretű angyalka, díszítheti a karácsonyfát, vagy ajándéknak is megfelel.

Angyalbaba:

Unokámnak Borókának készítettem ezt a babát két éve karácsonyra.
Egyszerű sematikus babaforma, szivaccsal kitömve, szőke haja rávarrott fonal, szeme arany gyöngy, glóriája és a ruhája dísze arany farkasfog.
Ezen egy kicsit többet kell dolgozni, de akinek kedve és kézügyessége van elkészítheti ajándéknak.
Akinek sok fonala van ezt a nagyobb méretű babát ( kb.25 cm)  is elkészítheti úgy mint a kicsi angyalkákat, csak nem árt jobban megvarrni, mert amivel játszani lehet nagyobb strapának van kitéve.

Hóember:

Ki gondolná, hogy a hóember belseje elektromos készülékek csomagolására készült fehér műanyag alátétfólia szerű anyag.
Lehet egyszerű fehér reklámszatyor, vagy csak sima vatta is. Össze van gömbölyítve és fehér fonallal körbe van tekerve, hogy ne látszon ki belőle semmi.
Aztán a két rész össze van ragasztva, egy helyes kis kockás sál, nagyon elegáns megjelenést ad hóemberünknek.
A szemek, a gombok és a kalap bőrmaradékból ragasztva készült, de bármi más maradék anyag jó lehet rá.
Kalapnak megteszi egy spray teteje is, annak is készíthetünk karimát.
Az orra egy zsírkréta maradéka.
Igazán egyszerű és kedves téli dísz, a karácsonyfára is megfelel.

Gondozónőként anyának lenni!

Meghívást kaptam a volt munkahelyemről, hogy nyugdíjasként vegyek rész egy könnyed szakmai vetélkedőn.

Írhatnék is egy pályázat félét, ha lenne hozzá kedvem, örültem a meghívásnak.

A pályázat témája a szakmával kapcsolatos gondolatok, örömök és bánatok.

Közeledett a határidő és én elhamarkodottnak gondoltam az ígéretemet, hogy megírom, mert nem jutott eszembe semmi.

Majdnem negyven év alatt volt annyi minden, mit válasszak?

Aztán leírtam ami már régóta foglalkoztat, az idő múlásával gyakran gondolkodom a múlton, a miérteken és hogyan-okon.

A pályázatot leadtam, de a vetélkedőn más elfoglaltságom miatt részt venni nem tudtam.

A "Bébicsőszök csúcstalálkozóján" oklevelet és ajándékot kaptam, örültem neki köszönöm.

Úgy gondoltam megosztom mindenkivel, hátha érdekel valakit

                                                                        Várnai Zseni:

Nem volt hiába semmi sem

….............................................

„Igaz, kicsit fáradt vagyok

nem adnak ingyen semmit ám,

voltak keserves napjaim

és rengeteg dúlt éjszakám.

Amíg egy gyermek nagyra nő

bizony, egyet mást tenni kell,

legalább így az életem

nem múlt el csip- csup semmivel

A szakmám és az életem összefonódott teljesen, hisz ugyanazt a dolgot a gyermeknevelést az anyaként és szakemberként mindkét térfélen végigéltem.

Már négy éve dolgoztam a bölcsődében amikor a fiam megszületett.

A középiskolai gyakorlatok után a mindennapi munka „rutinjával” is megerősödve, ott álltam egy újszülöttel.

Fejemben a szakmai tudással, kezemben a mindennapi munka rutinjával, görcsösen igyekeztem megtartani magabiztosságom látszatát.

Nem tagadom néha teljesen kétségbe voltam esve.

- A szülőágyon szembesültem egy addig részemről át nem gondolt ténnyel, ami megdöbbentett, de egyben elszánttá is tett. Hiába tanultam meg az iskolában a szülés minden mozzanatát, hiába tudtam elméletben mi is fog velem történni

Állhat mellettem száz orvos ezt a gyermeket akkor is nekem kell megszülni.

Álltam néha az újszülött fiammal és kétségbeesetten ragaszkodtam a szakmaisághoz, de a mindennapi élethez olyan nagyon kevés volt ez a tudás.

A családom riadozott rutinos mozdulataim láttán, hiszen sok gyermekkel foglalkoztam már addig és a biztos mozdulatokat már megtanultam, de a lelkem bizonytalan volt.

Százszor feltettem magamnak a kérdést biztosan jól csinálom?

Azt már pontosan tudtam, most minden rajtam áll, ez a gyermek az én felelősségem!

Vajon szakemberként mindenki átgondolja ezt, hogy az a gyermek aki ugyan nem az övé, de rá van bízva, ugyanúgy az ő felelőssége is?

Minden szava és mozdulata, hangulatai nyomot hagynak a gyermekben akivel ő foglalkozik.

Én csak remélem, hogy igen, bár meggyőződve nem vagyok róla.

Mire a lányom megszületett a mindennapi élet elmulasztotta a bizonytalanság nagy részét, vagyis más síkra helyezte át.

Már nem volt gond egy újszülöttel való foglalkozás, eltolódott a nevelés felé, hiszen a fiam már három éves volt.

Mai szemmel visszanézve sokat merítettem a szakmai tudásból amit megszereztem, kicsit néha többet is mint kellett volna.

Görcsösen szakember akartam maradni a hétköznapokban is, nehogy valamit elrontsak.

Nagyon szeretem a gyermekeimet, nagyon sokat foglalkoztam velük, minden este mese, sok sok játék, kirándulás, rajzolgatás, nevetés, ölelés, szeretet.

Aztán elérkezett a nagy nap, az elszakadás.

A fiam óvodás, a lányom bölcsődés lett.

Abban az időben az óvodában nem nagyon bajlódtak nemhogy az anyás, de még a fokozatos beszoktatással sem.

Szerencsénk volt, olyan óvónőt kaptunk, aki szívvel lélekkel, teljes felelősséggel és nagy nagy szeretettel fordult minden gyermek felé.

Elvarázsolta a gyermekemet, minden „jajszó” nélkül beszokott az óvodába és ez a szerencse megismétlődött hiszen a lányomnak is ő lett az óvónénije.

Amikor a lányomat a bölcsődébe vittem, még nem volt anyás, csak anya nélküli fokozatos

beszoktatás.

Én is akkor kezdtem dolgozni, de természetesen nem egy csoportban voltunk.

Másfél éves volt, az ő szintjén kívülről belülről ismerte a bölcsődét, sokat bejártunk, tudta, hogy én ott dolgozom, ismerősök voltak neki az emberek is.

Különösebb nagy megrázkódtatás nélkül beszokott. Egyetlen kényes pont volt, hogyan fogja elfogadni, hogy én is ott leszek a másik udvarban, de nem vele.

Volt olyan kolléganőm aki azt tanácsolta, bujkáljak előle, ne menjek arra ahol megláthat.

Én ezt teljesen elfogadhatatlannak tartottam. Hogyan végezzem a munkámat tisztességesen, ha közben a saját gyermekem elől bujkálok.

Tudtam nem lesz könnyű, de majd hozzászokik.

A mai napig „látom” az arcát amikor először meglátott.

A munkatársaim tudnának mesélni róla!

Aztán hamarosan megszokta.

Soha nem vittem át magamhoz, puszi a kerítésnél, aztán már az sem, élte a maga bölcsődés életét.

Nagyon vidám, jó étvágyú, barátságos, bőbeszédű kislány volt, igazi ahogy nevezni szoktuk. „segédgondozónő” típus.

Nagyon élvezte a közösséget.

Előfordult, hogy az ő csoportjában is helyettesítenem kellett, de akkor már régen nem volt gond, hogy nem vagyok vele.

Nem tiltakozott, ha más gyermekkel foglalkoztam, vagy beleültek az ölembe, de a miheztartás végett mindenkinek felhívta a figyelmét, hogy: „ ez az én anyukám!”

Ez a kicsi lány aztán egy viharos kamaszkor és alig nyugodtabb fiatal felnőttkor után ma kétgyermekes anyuka.

Gyakran elgondolkodom, hogyan tudtam ilyen mélyen belenevelni a saját szakmai elveimet amikor direkt soha nem tanítottam.

Érzékeny lelkű, mindenre odafigyelő, gondos édesanya lett az én „Szetrekata” lányom.

Tíz évvel később szülte első gyermekét mint én, ma más a világ.

Sokkal felnőttebb mint én voltam, de neki is nagyon nehéz volt az első időszak annál is inkább mert a két gyermek között nagyon kicsi a korkülönbség.

Sokszor irigykedve nézem, olyan önfeledten tud játszani a gyermekeivel ahogy én sohasem tudtam, vagy mertem.

Benne van minden mókában, pocsolyaugrásban, sározásban.

Néha úgy érzem lemaradtam valami megismételhetetlenről, hogy nem volt merszem ösztönösen anyának lenni, hogy nem élveztem ki minden percét a velük töltött időnek, mert görcsösen ragaszkodtam a szakmaisághoz nehogy valamit rosszul csináljak.

Rajtakapom magam ezen az unokáimmal kapcsolatban is, próbálok változtatni, ezt már nem lehet elszalasztani, több lehetőség már tényleg nem létezik.

Süti, süti, süti!

Közelednek az ünnepek és a sütigyártás időszaka.
Én az ünnepeken kívül is mindig gyártom a sütiket, amikor jönnek az unokáim az  a gyakori kérdés mit sütöttél Nagyi! Így mindig kell lenni valami finomságnak, arról nem is beszélve, hogy én is szeretem.

A barátnőm lánya cukrász, nagyon finom sütiket süt tőle kaptam a következő receptet.


Mandulás lepény - Zsókától

Tészta:

6 db tojás
25 dkg margarin
31 dkg cukor
31 dkg liszt
1/2 csomag szalalkáli
1 mandula aroma - zöld
kakaópor

A cukrot a margarinnal jól kikeverjük, hozzáadjuk a tojások sárgáját, a lisztet és a szalalkálit, majd a tojások habbá vert fehérjét.

Három részre osztjuk: - egyet sárgán sütünk
                                  - egybe kakaót teszünk
                                  - a harmadikba a mandula aromát

Sütőpapírra terítve sütjük, 180 fokon.

(Aki még nem használt szalalkálit, ne lepődjön meg, penetráns illatok terjengenek amikor a tészta sül, de ahogy kihűl eltávozik a szag is.
Én az ilyen jellegű süteményeket akkor szeretem sütni amikor nincs itthon senki, megkímélem magam a megjegyzésektől, hogy már megint hú.. szagút sütök.
Azért megijedni nem kell tőle mert a tészta nagyon finom lesz tőle, csak senkinek ne engedjük kinyalni a tálat.)

Krém:

20 dkg margarin
20 dkg cukor
2 vaníliás cukor
7 dl tej
4 púpos kanál liszt

A cukrot és a margarint habosra keverjük.
A tejet a vaníliás cukorral és a liszttel sűrűre főzzük, amikor kihűlt hozzákeverjük a margarinos keveréket és a lapok közé töltjük.

A tetejére csokimázat teszünk, én tortabevonót szoktam.
A csokit vízfürdőben felolvasztom, annyi étolajat keverek hozzá, hogy jól kenhető legyen.



Túrótorta - Zsókától

25 dkg margarin
20dkg porcukor
3 tojás sárgája

50 dkg tehéntúró
3 vaníliás cukor
1 citrom héja és leve
kevés tejföl

0,5 l tej
1 evőkanál kristálycukor
1 tasak zselatin 20g

A margarint a porcukorral és a tojássárgájával habosra keverjük.
A túrót a vaníliás cukrot a citromhéját, a levét és egy kevés tejfölt összekeverjük.
A tejet a zselatinnal és a cukorral kikeverjük és 10 percig állni hagyjuk. Majd felforraljuk és ha kihűlt összekeverjük a két előző masszával.

Tortaformába öntjük és ha kicsit keményedik gyümölccsel díszítjük és gyümölcskocsonyával leöntjük.
Én őszibarack befőttel készítettem és a gyümölcskocsonyához a befőtt levét is felhasználtam, ez volt a fiam szülinapi tortája.


Babapiskótás torta sárga krémmel és gyümölccsel (Ex-has)

Boróka szülinapjára azt kérte a lányom valami könnyű krémes babapiskótás tortát süssek.
Mindenhol keresgettem, de egy az egyben kedvemre valót nem találtam, így magam alkottam egyet.

1 csomag babapiskóta 25 dkg
Gyümölcs, vagy befőtt


Sárga krém:

0,5 l víz
15 dkg cukor
2 cs vaníliás pudingpor
6 tojás sárgája

6 tojás fehérje
20 dkg cukor

A pudingport a cukorral és a tojások sárgájával kikeverjük, felöntjük a vízzel és felfőzzük.
A tojások fehérjét a cukorral gőz fölött keményre felverjük majd a két masszát lazán összekeverjük.

A tortaformát kibéleltem folpacc fóliával, kiraktam körben és az alját babapiskótával, kicsit meglocsoltam a befőtt levével.
Egy réteg sárga krém következett, aztán a befőttből tettem rá egy réteget ami egy trópusi keverék volt. Aztán megint a krém és a tetejére ismét gyümölcs ami most eperrel bővült.
Az egészet leöntöttem gyümölcskocsonyával amihez a befőtt maradék levét is felhasználtam.

Lecsós gánica

Gánica, dödölle, pempő, ezeket a neveket ismerem erre az ételre.
Bármiféle névvel illetjük nagyon egyszerű és finom, legalábbis számomra. Én  lecsóval és szalonnatepertővel szeretem a legjobban.

Gánica:

Két főnek 4 szem közepes krumplit megtisztítunk kockára vágunk és sós vízben puhára főzzük. Én a főzővízbe szoktam 2-3 szem citrompótlót tenni ha krumplit főzök, így nem barnul meg szép fehér marad. Annyi vizet tegyünk rá, hogy éppen ellepje.
Amikor már jó puha, burgonyatörővel beletörjük a főzővízébe. Apránként annyi lisztet teszünk bele, hogy még jól keverni tudjuk. Éléggé rátapad az edény falára, de ez nem baj. Levesszük a tűzről.

Olvasztott zsírral kicsit megöntözzük és a zsírba mártott kanállal, kanálnyi "nokedliket" szaggatunk belőle.
Én a füstölt szalonna zsírjával teszem mindezt.

Aztán beborítom lecsóval, megszórom a szalonna tepertővel és beteszem a mikróba, hogy jól összemelegedjen, de be lehet tenni a sütőbe is.
Édesanyám hagymát szokott rá pirítani és jól meglocsolta tejföllel, így is finom, kinek - kinek gusztusa szerint.
Szinte garantált a gyomorégés, vagy az epegörcs, de nem bánom, nagyon szeretem.

Hogy  télen se kelljen lemondanom erről az étekről, midig teszek el :


Lecsó télire:

0,5 liter olaj
5 kg paprika
3 kg hagyma
2 kg paradicsom

A hozzávalókat előkészítem.
A hagymát karikára vágom és elkezdem az olajon párolni. Közben a paprikát felszeletelem, mire ezzel végzek a hagyma is megpárolódott, persze azért közben kevergetem.

Beleteszem a paprikát, ezt is néha megkeverem, de közben összevágom a paradicsomot karikára.
Amikor elkészülök vele ezt is beleöntöm. Sózom ízlés szerint, ha nagyon savanyú a paradicsom szoktam bele tenni egy kis cukrot, persze édes ne legyen, csak kellemes.
Aztán addig sütöm amíg olyan lesz az állaga, mint amikor a lecsót hétköznapi mennyiségben sütni szoktam.

Mielőtt elzárnám a gázt teszek bele nátrium benzoátot egy kiskanállal, ezt elkeverem amíg feloldódik.
Az üvegeket egy fémtálcára teszem, a forró lecsót belemerem. Mielőtt rátenném a tetejét kanállal kicsit lenyomom, hogy az olaj legyen a felszínén.
A tető alá folpacot teszek, aztán száraz dunsztba teszem.

Aztán télen egy gyors ebédhez szeletelek bele virslit, mellé egy kis rizst és már ehetünk is.

Ételbe, pörköltbe, paprikás krumpliba is mindig teszek belőle nagyon jól megízesíti.

Mindenszentekre

Juhász Gyula

Temetők

Szeretem és keresem őket,

A gyönyörű, víg temetőket.

     Mert csak az élők sírnak, búsak,

A temetők mind koszorúsak.

Ott a virágok dúsan nőnek,

Poraiból a szeretőknek.

A ciprusok úgy integetnek:

      Térj meg közénk, fáradt eretnek.

A gondolat itt sarut oldva

Felnéz a hívó csillagokba.

Királyi bíbor itt elvásik, 

   És rongy lesz a föltámadásig.

Szeretem és keresem őket,

Az igazságos temetőket.

A sírokon úgy elmélázom, 

Mint nyájai fölött a pásztor.

És furulyám szelíden várja,

   Míg szól az angyal trombitája.

Gyermekkoromban megvolt a szertartása ennek az ünnepnek is.
Édesapámmal kimentünk a temetőbe rendbe tenni a sírokat. Aztán az ünnep előtt egy két nappal meghozták a virágokat, harminc szál gyönyörű sárga óriási krizantémot.
Hosszú évekig mindig ugyanazoktól vettük a virágot, emlékszem egyszer elfagytak egy kicsit, szomorúan lógtak a barna szirmok a virágok peremén.
Ki is vittük mindig aznap a temetőbe.
Aztán elsején délután, édesapám összeszedte a 45 rózsatő maradék bimbóit, és elindultunk szüleimmel a temetőbe.
Sötétedésig sétáltunk a temetőben, összetalálkoztunk mindenkivel, akivel már régen nem találkoztunk.
Aztán hazaindultunk és a domb tetejéről visszanéztünk a temetőre.
Nehezen lehetett eldönteni hol ér véget a gyertyák fénye és hol kezdődnek a csillagok.
Ők már pontosan tudják, velük vannak a csillagok.

Kishiján lekéstem az uborkaszezont!

Augusztusban szoktunk nyaralni és hazaérkezésünk után, úgy 20.a körül, szoktam uborkavadászatra indulni.
Így volt ez most is, a baj csak az volt, hogy nem nagyon volt már uborka, vagy olyan áron ami nekem nem felelt meg.
Az egyik nagykerben igérték, persze lesz még, majd előjegyzik.
Ebben megnyugodva a remek nyárvégét kihasználva még egy hétre visszamentünk a nyaralóba.
Visszatérve rossz hír várt, a beígért uborka nem jött meg és már nem is fog.
Elhatalmasodott rajtam a kétségbeesés, mi lesz velünk kedvenc savanyúságunk nélkül. A bolti uborka nagyon drága, egy kis üveg jó ha két evésre elég.
Irány sokadszorra a piac, hátha.
Igazából nem nagyon találtam most sem, de ígéretet kaptam ott ahol vásárolni szoktam, van,kedden hoznak.
És volt és hoztak és közel negyven kiló uborkával boldogan vonultam haza a piacról, megmenekültünk.

Arról igaz már így is lekéstem, hogy valakinek tippet adjak az uborka eltevésére, mert az uborkaszezon már tényleg elmúlt, de ez a bejegyzés jövőre is itt lesz!

Ecetes uborka, sok kaporral:

20 - 30 kg uborkánál kevesebbel el sem kezdem, ennek már érdemes nekiállni!
Középiskolás korom óta mindig én készítettem a savanyúságokat, nagyon szerettem vele foglalkozni.
Valamikor hidegen raktam el,de volt egy két év amikor sorozatosan megromlott.
Nagyon bántam a sok finom savanyúságot és persze a munkát amivel eltettem.
Azóta melegen teszem el, csuda-finom, kemény roppanós mindig és még akkor sem romlik el, ha az üveg sokáig nyitva marad. No ez a veszély nálunk nem nagyon fenyegeti, mert néha úgy eltűnik a nagy üvegből, hogy még én is csodálkozom rajta.

A recept a nagyanyámé, akitől az édesanyám tanulta, én meg tőle.
Igazi "ősrégi" nagymamás recept, mert nem szokványos kilókkal és literekkel dolgozik.

Az uborkát jól meg kell mosni, hogy a rajta maradt virágok, kis szúrós micsodák mind lejöjjenek róla. Én szeretem kettévágni, mert ritkán rakom el kifejezetten apró uborkából, inkább a kovászosnak való méretet választom.

20% os ecetet használok a savanyúságok eltevésénél, ez nekem jobban bevált.

1 rész 20% os ecethez veszek 8 rész vizet.( Pl.:1 L ecet, 8 L víz)
Ezt felforralom, teszek bele egy kávéskanál nátrium benzoátot. 
Amikor felforrt először beledobom a kaprot, jó sokat, azután a tormát, amit kisujjnyi darabokra vágok.
Az üvegeket fémtálcára teszem és a nagy fazék mellé állítom, a kaprot és a tormát elosztom az üvegekben.
Az uborkát adagonként, úgy félkilónként beledobom a forró ecetbe. Csak addig hagyom bent amíg az uborka haragos zöld színe kicsit megsápad, aztán belemerem az üvegbe.
Így rakosgatom egyik adagot a másik után amíg az összes üveg meg nem telik.
Ekkora mennyiségű uborkánál amit én elteszek a vége felé az ecet eléggé megfogyatkozik, így új adagot készítek kiegészítem és újra forralom.
Addig beleteszem az üvegekbe a többi ízesítőt,
Annyi púpos kanál cukor és annyi lapos kanál só ahány literes az üveg. Én 5 literes üvegekbe rakom tehát 5 jó púpos kanál cukor és 5 lapos kanál só.
1 teáskanál egész fekete bors.
Valamikor még szoktam bele tenni meggyfalevelet, de amióta nincs meg a kertünk, az útszéli meggyfáról már nem merek beletenni.
Amíg ezt kiporciózom felforr az ecet és szépen rámerem az uborkára.
Kistányérral letakarom, másnap az ecetet kiegészítem mert ahogy lehűl kevesebb lesz.
Lekötözöm először folpackot teszek rá aztán celofánt.

 
Vegyes savanyúság, apró-hagyma, karfiol, paprika mi-egyéb:

Ebben az adagban a felsoroltakon kívül volt még uborka, apró zöld-paradicsom és olyan kicsi paprika mint a cseresznyepaprika, de ez nem erős.

Ezt is az uborka módszere szerint rakom el csak itt mások az arányok.
1 rész ecet és 6 rész víz. A különbség csak annyi hogy egy késhegynyi borkén port is teszek bele, hogy a szép színe megmaradjon.
Ugyanúgy adagonként átforrósítom, ebbe csak tormát teszek.
A cukor és a só aránya ugyanaz mint az uborkánál, ebbe is egész fekete borsot teszek, meg egy mokkáskanál mustármagot, én a koriander ízét nem szeretem így nem is használom, de aki szereti persze tehet bele.
Szintén másnap kötöm le miután feltöltöttem újra az ecetes lével.

Ecetes almapaprika:

Eltevése ugyanúgy folyik mint a vegyes savanyúságnak.
A paprikákat kettévágom és kiszedem a magházát.
Jártam már úgy, hogy gyönyörű egészséges almapaprikát vettem és amikor kettévágtam akkora zöld hernyó volt bent, hogy betöltötte a belsejét, hernyót nem szívesen savanyítanék.
Amikor csavaros üvegbe teszek valami befőttet mindig teszek folpacot  tető alá, hogy ne érintkezzen a tetővel
különösen az ecetes lé.

A hájastészta dícsérete.

Igazából azt sem tudom hentesnél lehet-e hájat kapni?
Így nem tudom egyszerű földi halandó hogyan tud szert tenni disznóvágáson kívül erre az alapanyagra.
Nekem ez szerencsére nem gond minden évben megvan a betevő "hájunk".
Mindenki szereti a családban sokféleképpen készítem.
A nagy kedvenc:

Kelt hájas kifli:

25 dkg ledarált háj
50 dkg liszt
3 tojás sárgája
5 dkg élesztő
1 kávéskanál cukor
kevés tej
1 kanál ecet

A hájat az ecetet a tojások sárgáját összemorzsoljuk.
Kevés tejben a cukorral az élesztőt felfuttatjuk, kevés sóval összegyúrjuk az egészet és a duplájára kelesztjük.
Annyi tejet tegyünk hozzá, hogy jól gyúrható lágy tészta legyen.

Ha megkelt nyolc felé vágjuk, gombócozzuk és külön sodorjuk.
Majd mindegyiket nyolc felé vágjuk, a szélesebb felét töltjük és összetekerjük.
Forró sütőben sütjük. 200 fok, légkeverés 180 fok.

Amikor kisült még forrón vaníliás porcukorba forgatjuk.
Tölteni lehet: lekvárral
                    gesztenyével
                    dióval, mákkal : a három tojás fehérjét jó keményre felverjük és a cukrozott diót       
                    vagy mákot belekeverjük.


Búrkifli:

50 dkg liszt
25 dkg háj
1 tojás
egy csipet só
1 kávéskanál porcukor1 kávéskanál ecet
1 kanál tejföl

A liszthez hozzáadjuk a tojást, egy csipet sót, a cukrot, az ecetet a tejfölt, egy kevés vízzel összegyúrjuk.
Kinyújtjuk és a közepére tesszük a hájat.
Ráhajtogatjuk a tésztát minden oldalról, majd fél órát pihentetjük.
Ismét nyújtjuk és hajtogatjuk még kétszer.

Utána kinyújtjuk, kb. 10 cm- es csíkokra vágjuk,  beletesszük a tölteléket, beletekerjük és 8-10 cm es darabokra vágjuk, kifliformára hajtjuk.
Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, megkenjük tojással, megszórjuk cukros dióval.
Forró sütőbe tesszük, 200 fokra vagy 180 légkeverésre, hogy szépen ki tudjon levelesedni.

Dió és mák töltelék:

6 tojás fehérjét 10 dkg cukorral felverjük.
10 dkg cukorból kicsi vízzel szirupot főzünk, és még melegen de nem forrón a felvert tojásfehérjébe keverjük.
Elfelezzük a felébe mák a másik felébe dió kerül.

Almás batyu:

A tészta ugyanaz mint a Búrkiflié, csak kinyújtás után négyzetekre vágjuk és almával töltjük a négy sarkát ráhajtjuk. Tojással megkenjük és megszórjuk kristálycukorral.

Almatöltelék:

Az almát meghámozom, kockára vágom. Megszórom cukorral, öntök rá egy kevés citromlevet, teszek rá vaníliás cukrot, őrölt szegfűszeget, fahéjat, egy kis citromhéjat összekeverem.
Beteszem a mikróba és puhára párolom, ha túl sok a leve egy kis darált kekszet keverek hozzá.

Ezzel nincs még vége a hájas tészta repertoárjának, de azt majd máskor.

Őszi szerelem.

Juhász Gyula:   Őszi stanzák

 E bárányfelhők a lágy esti égen,

E boldogan és búsan lebegők, 

     E szelíd nyájak örök, messzi réten,

  Oly ismerősök, oly kedvesek ők.

            Szakolca dombján őket néztem egyszer,

   Mikor szerencse s Anna elhagyott,

     Őket vigyáztam, és őket szerettem, 

Ők voltak akkor a hű bánatok!

        Mi fáj ma úgy, mint soha, soha régen,

    Mi bánt ma úgy e fázós, őszi éjen?

        Tudom, tudom: ők mind a régiek még,

        De ifjúságom már csak kósza emlék.

E telihold fényében földerengő

    Csöndes kis utcát, ó, be ismerem.

     Emlék kisér itt, múltakból kizengő

Sok régi emlék ballagdál velem.

                 Egy csók zokog, egy dal sír, egy búcsú szól,

És nem tudok megválni tőle még,

  Egy verset próbálok dúdolni újból,

És keresem elfáradt ütemét.

Hajam derére tűz a hold ezüstje,

            Bágyadtan száll egy kémény szőke füstje:

        Tudom, tudom, a varjak mind belepték

Múlt ifjúságom tarlott téli kertjét.

A  száraz levelek már itt - ott zörögnek az úton. Már ősz van, de még senki és semmi nem veszi komolyan.

A park fái még őrzik leveleik zöld színét.

A park fái - eszembe jutott egy régi ősz.

Néha úgy érzem fordítva lettem összerakva, a szerelem talán egyszer sem talált meg tavasszal, számomra az ősz jelenti a szerelem évszakát.

A park fáiról sokszor eszembe jut egy srác, a kora őszi éjszakák, a csillagok a fák koronái közt.

Mi minden történt azóta!

Véletlenül ha találkozunk, sarkon fordul és elszalad , ő tudja miért.

Én is úgy gondolom van mit szégyellnie.

Hat évig voltunk házasok, van két gyönyörű gyermekünk, akiket ő már meg sem ismer.

Történt velünk minden, és mindennek az ellenkezője is, jó, rossz, rosszabb.

Elmúlt.

Emlékeimben már csak azt a srácot őrzöm, és a kora őszi éjszakát.

Burgonyástészta szimfónia.

 Sárgabarackos gombóc

Karimankó
















Sárgabaracklekvárral töltött barátfüle










Karimankó töltelékkel









Krumplinudli avagy angyalbögyölő és még ki tudja mi mindent lehet készíteni burgonyás tésztából.


Burgonyás tészta:

1 kg burgonya
30 - 40 dkg liszt
1 - 2 kanál búzadara
2 evőkanál olaj
1 tojás
só

A megfőtt és áttört burgonyát összegyúrjuk a többi hozzávalóval és már készíthetjük is belőle amit szeretnénk, sósan vagy édesen.

A liszt és a dara mennyisége függ a burgonyától, ha vizesebb többet is felvesz, ilyenkor szoktam bele még egy tojást tenni, hogy jó ruganyos legyen a tészta.

Szilvás, sárgabarackos gombóc:

Gombócból én a sárgabarackosat jobban szeretem mint a szilvásat.
Fagyasztok le barackot is szilvát is hogy télen is tudjak készíteni. Nem várom meg amíg a gyümölcs teljesen felenged mert akkor szétfolyik, félig fagyosan teszem a gombócba, közepébe egy kanál fahéjas vaníliás kristálycukrot teszek.

A tésztát kinyújtom és egy nagyobb pohárral köröket szaggatok belőle, így töltöm be, szép egyforma gombócok lesznek belőle.

A zsemlemorzsát kicsit megpirítom, öntök rá pár kanál forró vizet, majd még kicsit kevergetem, így a morzsa kicsit puhább lesz.

A gombócokat kifőzöm, zsemlemorzsába forgatom és jól belakunk belőle.
Ami nem fogy el lefagyasztom.

Bedobozolom, a doboz teteje alá folpack fóliát is teszek és a dobozt még egy nylon zacskóba is jól bekötöm. A tésztafélék fagyasztáskor nagyon beveszik a hűtö szagát ezért nem árt az óvatosság.

Amikor előveszem, úgy fagyosan irány a mikró, ha felmelegedett lehet is enni.

Lekváros derelye vagy " barátfüle":

Tésztája ugyanaz, csak lekvár a belseje, szilva vagy barack.
Van egy ügyes szerkentyűm aminek az egyik fele kiszaggatja, a másik fele összenyomja a derelyét így egyszerű.

Ugyanúgy járok el vele mint a gombóccal, ezt is szoktam fagyasztani.

Karimankó:

Ezt a "csuda micsodát" a NO SALTY Webszakácskönyvben találtam és megtetszett.
Alaptésztája nem teljesen ugyanaz mint ez a burgonyás tészta recept, de úgy gondoltam az a kis különbség biztosan nem számít és így is volt.

Egyszer kipróbáltam amikor a barátfülét készítettem, az egyik felébe tettem egy kis sajtot is.
Ízlett aztán elgondolkodtam rajta biztosan nem rontaná el valami  kis töltelék sem azt is kipróbáltam és finom lett.

Íme:

A tésztát  kinyújtottam kerek lapocskákat szaggattam belőle, ezt megkentem olvasztott margarinnal, ezt összetekertem aztán még egyszer csigavonalban is .
160 fokon légkeveréssel sütöttem amíg kicsit megpirult.
Finom az íze mint egy jó krumplis pogácsának.

Amikor a gombócot készítettem elfogyott a barack, de még volt tészta, úgy gondoltam kipróbálom töltelékkel is.
Apróra vágtam hagymát, zöldpaprikát paradicsomot, tettem bele egy kevés saját készítésű zöldségkeveréket ezt kevertem a felolvasztott margarinba és úgy csavartam össze.
Egy két csiga közepébe dugtam egy kis darabka sajtot is.

Nagyon finom lett, már kigondoltam, hogy esetleg virslis, sonkás vagy kolbászos töltelékkel is ki fogom próbálni.

Amit még nem próbáltam ki, - de ami késik nem múlik - a " Főzzünk könnyedén" receptkártyáim közt találtam:

Krumplinudli savanyú káposztával:

A burgonyás tésztából kisujjnyi nudlikat gyúrni, kifőzni.
Papir törlőre kiszedve le kell szikkasztani.

A savanyú káposztából hagymával borssal, babérlevéllel párolt káposztát kell készíteni.
Kevés zsiradékon a megszikkadt nudlikat pirosra sütni, majd a káposztával összekeverni.

Én húsevő vagyok, ha kipróbálom biztosan csempészek bele egy kis sonkát, vagy bacon szalonnát.

Egyszerű kis finomság: Kirántott dara

Horváth Ilona: Szakácskönyv 185. oldal

Dararúd: Egyszerű, gyors.


10dkg dara
0,5 L tej
2 egész tojás
10 dkg morzsa
A sütéshez olaj vagy zsír
só

A forró tejben a darát sűrűre főzzük. A tejet vízzel is vegyíthetjük, úgy kevesebb tojás kell.
Ha kihűlt hozzáadjuk a tojásokat, ha nagy a tojás elég egy is, de ha több tojást adunk hozzá, könnyebb, kevesebb zsiradékot vesz fel a sütésnél.
Jól eldolgozzuk, megsózzuk, 10 cm hosszú és 3 cmszéles rudakat formálunk, és a morzsában megforgatjuk.
Forró zsiradékban mindkét oldalát pirosra sütjük.
Készíthetjük pogácsa formában is.

Ezt a receptet ha valaki elolvassa, gondolhatja nem lehet rossz, talán majd valamikor kipróbálom.
Nekem emlékeket, illatokat az édesanyámat jelenti.
Amikor hazaértem és beleszimatolva a levegőbe,- juj kirántott darát sütöttél- ez volt az első kérdésem.
Amikor a lányom egy karikát rajzolt a kicsi tenyerébe és azt mondta - Mama ilyet süssél nekünk, tudod lekvárral kell enni. - és Édesanyám kitalálta mit szeretne.

Amikor még dolgoztam gyakran vittem magamnak ebédre, a kolléganőim nem ismerték, de mindenkinek ízlett.

Üzenem hát mindenkinek: gyors és egyszerű és nagyon nagyon finom.
Én persze a só mellé belecsempészek egy kis vaníliás cukrot is mert így még csábítóbb az illata, persze az ízét sem rontja el.
Finom házi baracklekvárral az igazi, de porcukorral tejföllel sem kutya!

Egy jó kis gulyásleves, vagy raguleves után ebédre is megfelel.
Persze én ebben a formában már nem ehetem, de szója vagy rizstejből készítek magamnak is.
A mai napig mindegyikőnk kedvence, nagy bánatomra az unokáimnak nem ízlik, de majd csak megszeretik!

"Öcsi ez nem kumli!" - avagy a nyár ízei mégegyszer.

Almalevest főztem.
Bobika nézte a tányérban, látszott az arcán nem találja túl bizalomgerjesztőnek.
A vegyes gyümölcslevest szereti, bizonygattam ez is gyümölcsleves, csak nincs bent más csak alma. Nem nagyon hitt nekem, egy darabig csak nézte aztán csak megkóstolta.

Arcán a felfedezés örömével odaszólt a tesónak: " Öcsi ez nem kumli!" ( azt gondolhatta krumplileves, de nem olyan volt a színe amit már ismer ezért volt bizalmatlan.)

- És ezzel elkezdődött a nyári gyümölcsleves maraton.
Nagyi főzzél még almás levest, meg meggyeset, meg cseresznyéset, jöttek a kívánságok.

Gyümölcsleves:

Friss gyümölcsből a legfinomabb, de ez nincs mindíg, igy a rengeteg befőtt felhasználásával változatos vagy vegyes gyümölcslevest mindig tudok készíteni.
Beleöntöm a kompót levét, majd kicsit feleresztem vízzel is, hogy legyen elég leve.

Szükség szerint teszek még bele cukrot, citromlevet, fahéjat szegfűszeget, vaníliás cukrot, majd felforralom egy diónyi vajjal.
Habarásnak pudingport használok, vaníliásat, vagy epreset, ami éppen van itthon. A mennyiségtől függően teszek bele egy kanál lisztet, hogy elég sűrű legyen
.
Gyümölcsmártásnak természetesen többet, hogy megfelelő legyen az állaga, de lehet két pudingport is beletenni a megfelelő sűrűség érdekében.

Hűtőben ha jól lehűl nagyon finom nemcsak ebédre, uzsonnára vacsorára vagy desszertnek

Hogy télen is egyszerűen tudjon a lányom a Csöppöknek almás levest főzni készítettem pár üveg kompótot.

Almakompót:

Egyszerűen megfőztem az almát mintha gyümölcs levest akarnék készíteni, természetesen vaj és habarás nélkül, - tettem bele tartósítószert, üvegekbe tettem és kidunsztoltam.

Mivel elég sok nyári almát kaptunk, pitének való almát is tettem el télire.

Alma reszelve:

Ezt a receptet Pelle Józsefné: Nyári ízek télire 1986. Könyvében találtam. Már évek óta eszerint teszem el az almát.

Öt kiló reszelt almához 1 dkg szalicilt vagy nátrium benzoátot teszünk, ezt jól összekeverjük.
Üvegekbe tesszük jól belenyomkodjuk, hogy ne maradjon közte levegő.

Szeretem a hatékony dolgokat ezért az almát nem reszelgetem, hanem ledarálom. Igaz nekem elektromos darálóm van így könnyen megy.

Amikor sütök belőle akkor ízesítem, ha nagyon sok a leve kekszmorzsát keverek hozzá, finomabb vele mint a zsemlemorzsával.


Persze az almával még koránt sincs vége a gyümölcsözönnek.

Rostos körteital:


Mire hazajöttünk a Balatonról a körte úgy megérett, hogy másra már használni nem lehetett.
Már két éve készítek ilyen italt, mindig nagy sikere van.

A körtét meghámozom ,kevés vízzel feleresztve leturmixolom.
Egy nagy fazékba öntöm, majd annyi vízzel engedem fel, hogy megfelelő sűrűségű legyen, teszek bele ízlés szerint cukrot, citromlevet, fahéjat, szegfűszeget, vaníliás cukrot, tartósítószert, egy kevés borkénport, hogy ne barnuljon meg.

Felforralom, majd üvegekbe öntöm, száraz dunsztba teszem, persze szokás szerint a hűtőtáskát használom.
Lehűtve nagyon finom, különösen amikor ott kint csikorog a hó.

Őszibarack befőtt:

Ezt a fajta őszibarackot nagyon szeretem.
Olyan mint a  "Csokitó" - ronda és finom.

Nagyon zöld, fekete foltokkal, aki nem ismeri pénzt biztosan nem adna érte.
A régi házunk kertjében volt egy ilyen fa alig vártam az augusztus végét mert a csúf külső alatt a legfinomabb barack rejtőzött..


Szirupot főztem 1 liter vízhez 30 dkg cukrot tettem, citromlevet, borkén port, a szokásos fűszereket.
A barackot adagonként beletettem, amikor átforrósodott üvegekbe raktam, rámertem a levét és a szokásos módon kidunsztoltam.

Szilvabefőtt:


A szilvához az előző befőttekből megmaradt szirupot használtam fel. Olyan pontosan soha nem tudom kiszámítani mennyi kell, ezért a maradékokat is üvegekbe öntöm lekötöm és a befőttel együtt elteszem.

Felhasználom gyümölcsleveshez, gyümölcssalátához vagy a következő befőtthöz.

A meggy illatú eső és a múlt emlékei.

Esik.
Már egy hete.
Unom.
Délelőtt el kellett mennem vásárolni, semmi kedvem nem volt mert esett.
Vártam mire kicsit enyhül és elindultam. Nem is volt olyan borzasztó ahogy elképzeltem, mert nem volt hideg. Csendes meleg eső szemerkélt, friss volt a levegő, jól is esett.

Ahogy a domb aljához értem az esőnek meggy illatát éreztem, azt hittem becsapott az orrom, de nem.
Az út mellet a meggyfák még dédelgették a gyümölcsmúmiákat ettől volt ilyen illat.
Eszembe jutott nagyanyám kertje, a sok sok meggyfával, a kedvenc diófámmal amire jól lehetett mászni, a körtefa amin órákig elüldögéltem.
Nem bántam, hogy elindultam, jólesett a séta.

Ahogy az áruházhoz értem egy esernyő alól rám köszönt valaki, hirtelen azt sem tudtam ki az, az egyik középiskolás osztálytársnőm volt.
Aztán a köszönésemet szinte meg sem várva már mondta, hogy egy osztálytársunk hirtelen meghalt, három hét alatt vitte el a rettegett kór.

A kellemes hangulatomat egy másodperc alatt elvitte a döbbenet, nagyon jó barátnők voltunk a gimiben.
Még beszéltünk pár szót aztán elváltunk.
Hirtelen semmi sem jutott eszembe azokból amiket vásárolni akartam, csak jártam körbe körbe.

Amikor kicsit magamhoz tértem lassan előjöttek az emlékek.
A 35 lányból akik egy osztályba jártunk, ha jól emlékszem eddig ő a második aki elment

Zsuzsa.
Úgy ettük a tízórait egyet én haraptam egyet ő.A szünetekben sétáltunk körbe körbe az aulában, mennyit röhögtünk.

Az osztálykirándulások, a bulik, tetszett a bátyja, de annyira nem , hogy el ne szúrjam.
Aztán a magas szőke negyedikes srác, Vigyorinak hívtuk.
16 éves szívem minden szerelmével szerettem, soha nem beszéltem vele egy szót sem.
Őt lestük szünetekben is.
Azért neveztük Vigyorinak, mert amikor észrevett már messziről mosolygott, persze amikor közel ért már nem.
Minden reggel nagyon korán értem a suliba, még alig volt ott valaki, de Vigyori már az emeleti  korlátnak dőlve nézett lefelé rám.
Mennyei érzés volt így kezdeni egy napot.
Minden tanítás után, bár semmi dolgom nem volt egyenesen lesétáltam a Kossuth Lajos utcán a városba, hogy találkozzak vele, mert ő valamilyen oknál fogva minden nap jött velem szemben.

Egyszer az egyik osztálytársa odajött hozzánk szünetben, hogy "Vigyori" azt üzeni 5 órakor vár a sulinál.
Az ijedtségtől megszólalni sem tudtam, azt sem tudtam örüljek, vagy elszaladjak.
Zsuzsa válaszolt helyettem, nevetve azt mondta nem, nem és én beletörődtem a válaszba meg sem szólaltam.
Így aztán maradt minden a régiben, a reggelek a szünetek, a délután.
Képes voltam Zsuzsával röplabda meccsekre járni, pedig nem érdekelt mert ő is odajárt.

Tudtam, hogy van barátnője, később el is vette feleségül.
Megtudtam, hogy a hátam mögött "Szerelmem" így beszélt rólam, lehet, hogy kinevetett,de én nem bántam.

Jó tíz évvel ezelőtt az Édesanyámat kísértem orvoshoz és a váróteremben Ő is ott volt.
Szememben semmit sem változott, magas volt és szőke.
Bár akkor már nem ez a típus vonzott és sok minden volt már a hátam mögött mégsem tudtam a szemem levenni róla.
Már nekem is kínos volt annyira vonzotta a tekintetemet, azon kaptam magam, hogy folyamatosan bámulom.

Szerintem neki is kellemetlen volt, mert el is ment.
Azóta sem láttam.
Szép szerelem volt, plátói, lehet hogy nem is őt szerettem hanem csak a szerelmet.

Zsuzsa.
Eszembe juttatta a múltat és elgondolkodtam a jővőn.
Már régóta nem találkoztunk, az érettségi találkozón sem volt ott.
Sajnálom, hogy nem tudtam meg hamarabb, így a temetésére sem tudtam elmenni.

Zsuzsa köszönöm a múltat és a szép emlékeket.

Istenem, köszönöm a meggy illatú délelőttöket.

Édesanyám emlékére:

Juhász Gyula

Epilógus

A vágyak bágyadt hegedűjén

Gyászindulót húzok neked.

Fáradt ujjakkal, tört vonóval

Belesírom mély lelkemet.

Elhantolt álmaim zokognak

A horpadt öblű hegedűn,

És könnyeim, az eltitkoltak

Hullanak a húrra keserűn.

Fejem a hegedűre hajtom,

És szívem belétemetem,

               Most olvad, mint a gyöngy a borban,

Egy dallamba az életem.

A vágyak bágyadt hegedűjén

Elhal a legszebb nóta ma,

      Örvénylő mély tenger-szemedbe

Szédül utolsó dallama!

1929. július25. - 2000.október 1.

Már sok mindent másképp látok és érzek. Sok sok kérdésem lenne ami sajnos már válasz nélkül marad.

Igazad volt, itt állsz előttem, a tükörből is néha te nézel rám látlak a saját arcomban.

    

A nyár ízei " már a spájzban vannak"

Az ominózus cseresznyefutamot követően koránt sem jött el a megérdemelt pihenés, a nyár és a gyümölcsözön újfent arra ösztönzött, hogy konzervgyári babérokra törjek.

Úgy látszik az idén nem csak a cseresznye hanem a meggy is jól érezte magát, mert a fiam a barátjától kapott vagy 20 kilót.
Ezt sem lehet kihagyni hiszen a finom meggyes piskóta mindannyiunk kedvence.

Ebből most kapkodás nélkül nagy odafigyeléssel pincés meggyet készítettem, nem is lett semmi baja.
Ám meggy még mindig akadt bőven, gondoltam ha kapjuk azt sem szabad elkótyavetyélni, majd abból készítek befőttet, no de csak egy keveset, mer már sem üvegem sem helyem nem nagyon van.
Jött is a meggy, mellé üvegeket is kaptam, egy szavam sem lehet.

Ismét üvegekkel csörömpöltem, a meggymagozóval mérgelődtem.
Persze a meggy nem lett kevés, így kitaláltam mit lehetne még készíteni belőle, a befőttön kívül.


Meggyital:

A meggyet kimagoztam és vízzel felengedve leturmixoltam.
Cukrot tettem bele, nem mértem , kóstoltam. Egy kis szegfűszeg, fahéj, citromlé, tartósítószer nátrium benzoát,egy mokkáskanál borkén por, hogy szép maradjon a színe.
Összeforraltam és üvegekbe raktam, nagyon finom lett

Meggybefőtt:

 Most magozva tettem el, mert így befőttnek lehet, hogy nem lesz nagy keletje, de sütibe vagy mártásnak, gyümölcssalátába jó lesz mert kicsit lágyabb az íze mint a pincés meggynek.

 Szirupot főztem 1 liter vízhez 40 dkg. cukrot, fahéjat szekfűszeget, citromsavat és tartósítószert tettem.
A forró szirupba adagonként beleöntöttem a meggyet csak addig hagytam benne amíg a színe kicsit megváltozott. Üvegekbe szedtem, amikor mind kész lett a szirupot újra forraltam a meggyel teli üvegekbe mertem. Az üvegtető alá folpack fóliát tettem és száraz dunsztba a hűtőtáskába tettem.


Körtebefőtt:

Körteimádó vagyok amellett, hogy mindenféle gyümölcsöt szeretek.
A körtét is a fiam barátjától kaptuk, nem tudom mi a neve ilyenkor aratás idején érik, minálunk búzaérő körtének hívták.
Félbevágtam, a magházát kivettem, annyi vizet öntöttem rá egy nagy fazékban, hogy éppen ellepje.
Cukrot, citromsavat, szegfűszeget, fahéjat, borkén port, tartósítószert tettem bele.
Felforraltam, ahogy felforrt mindjárt le is zártam, nem akartam, hogy szétessen.
Egy szűrőkanállal üvegekbe szedtem, a levét újra felforraltam és a körtére mertem. Folpack a tető alá, hűtőtáska a dunszt.


Őszibarack lekvár:

Nagyon jó érett őszibarackot kapott a lányom Lelléről jövet, szinte hihetetlen 100 forint volt kilója.
Lehúztam a héját és krumplitörővel összezúztam.
Addig főztem amíg az apró darabok teljesen megpuhultak és egy kicsit elfőtte a levét. A barack tisztán 6,5 kiló volt 3,5 kiló cukrot tettem hozzá. Ebbe is tettem fahéjat, szekfűszeget, bokén port citromsavat, tartósítót és kilónként 1 vanillincukrot, fincsi lett.
Tavaly főztem először ilyen lekvárt, csak úgy próba képen, nagyon ízlett mindenkinek.


 Sárgabarack befőtt és lekvár:

Befőtt:

A barackot hasonlóképpen tettem el mint a meggyet, csak 30 dkg cukrot számítottam 1 liter vízhez mert a barack édes volt.


Lekvár:


A barackot húsdarálón ledaráltam, addig főztem amig kicsit elfőtte a levét.
1 kiló gyümölcshöz 35 dkg cukrot számítottam. Szintén jöttek a fűszerek, a borkén a tartósító.
Aztán üvegekbe és a dunszt.


Csodás már majdnem tele van a spájz pedig még nincs is vége a nyárnak és hol van még az ősz, a savanyúságokkal.
Hogy csináltam amikor még dolgoztam? Pedig akkor is mindig így tele volt, szeretem ezt a látványt.

Születésnapomon

Várnai Zseni FÁRADT A SZÍVEM Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon, Csak jó úgy hosszan ülni a napon, Nézni a fákat, és nézni az eget, A messziről kéklő nagy hegyeket, És lesni a fájó csöndet itt belül, Amint a könnyhúrokon hegedül. Hallgatni: ver-e még dalt a szívem, Meghalt talán, vagy alszik, pihen? Vagy, mint a hernyót gubózza selyem, Hogy föltámadjon szárnnyal ékesen? Tud-e még sírni, könnye van-e még? Sikoltni tud-e, ha kínok-kínja ég, Tud-e lázongni, mint vulkános hegyek, Ha zúg fölötte vészes förgeteg? S altatónótát, zengőt, édeset, Dalol-e majd, ha elterül az est, S a kisfiú álommesére vár, Mely aranykertből aranyszárnyon száll, Át a nagy, fénylő mesetengeren, A fáradt, csöndes szívemet lesem Álltam a sorban a postán, sokan voltak ráértem, az embereket néztem, szeretem nézni az embereket, hogyan viselkednek, hogyan öltözködnek, találgatom milyenek lehetnek. Egyszer a kisföldalattin láttam egy fiút, aludt, vagy csak úgy tett, az arca sápadt volt és rezzenéstelen. Lenyűgözött, olyan arca volt mint Tutanhamón halotti aranymaszkja, legszívesebben lefényképeztem volna hogy létezhet ilyen hasonlóság? No de a posta, a postáskisasszony egykedvűen simogatta a csekkeket a számítógép olvasójára, emberek jöttek mentek, sóhajtoztak milyen hosszú a sor, volt aki megunta a várakozást és elment. Észrevettem az előtérben egy idős urat, tétován toporgott aztán bejött az ajtón. Megtorpant, olvasgatta melyik ablak fölé mi van kiírva, álldogált. látszott nem tudja mitévő legyen. Többször bizonytalanul körülnézett, a szemében aggodalom, az arca fáradt volt a szeme vörös, aztán lassan kiment. Többször elnéztem már idős embereket és elképzeltem őket fiatalon magabiztosan, az idő múlása és a világ változása sokszor elbizonytalanítja őket, ügyeket intézni orvoshoz menni, egyedül. A kívülálló csak egy öreg embert lát, aki már kicsit lassú nehezen ért meg fogad el új dolgokat, de ő valakinek az édesapja, édesanyja, szeretett nagypapája nagymamája, aki az ismerős környezetben, szerető családban még mindig magabiztos, felnéznek rá szeretik féltik. Milyen esendő is az ember ha megöregszik, eszembe jut az édesapám hogy kicsúszott a lába alól a talaj amikor megbetegedett, Először berzenkedett, össze is veszett velem, - "Ez már mindig így lesz?Meddig cipelsz engem az orvoshoz?"-  aztán már nem szólt, csak jött velem. Ahogy elhatalmasodott a betegség úgy lett a magabiztos, határozott ,okos imádott apámból elveszett bizonytalan öreg "bácsika". A gyönyörű írása a remegő kezétől szinte olvashatatlan lett, a baj igazán akkor kezdődött amikor a fűrész, megcsonkította a kezét, nem szólt már a hegedű, feladta, győzött a betegség. Így történik ez mindenkivel? Lassan kiszolgáltatottá válik, a kor vagy a körülmények miatt? A múló idő sok kérdést felvet, gondolatokat kavar. Életemben már sokszor éreztem úgy, hogy  ezután már nem jön semmi új. Amikor vége lett a házasságomnak úgy éreztem velem már minden megtörtént, volt férjem vannak gyerekeim lehet még valami? És jöttek örömök és bánatok, szerelmek és barátságok, remények és reménytelenségek és eljött a 60. születésnapom. Amúgy nem panaszkodom, úgy vagyok mint a kéményseprő a "koromhoz" képest jól nézek ki, - mondják. Most boldogan élek, bár nincsenek szerelmek, de van két unokám,egy nap százszor is hallom " szeretlek nagyi" számomra ez most minden szerelmes szónál többet ér. Elnézem őket amikor alszanak, vonásaikban keresem elhunyt szeretteim vonásait,elgondolkodom, vajon látom-e őket felnőni? Néha nehezen mozgok, fáj itt ott,gyakran elfelejtek dolgokat, kiesik a kezemből ez+az, de ennek ellenére úgy érzem magam mint érettségi után felnőtten és szabadon. A kötelességeimet már régóta berzenkedés nélkül elvégzem aztán kedvemre "bogarászom". Újra olvasom kedvenc könyveimet, ha van rá időm!  A nap minden percét kihasználom és már régóta hálát adok minden új napért, néha azért úgy érzem versenyt futok az idővel. Jöhet még valami új? Mennyi időt kapok még? Fognak emlékezni rám az unokáim? Rendben tudom a dolgaimat hagyni? Meddig él egy ember amikor már nincs köztünk? Nyomot hagyni magunk után a világban, a szeretteink lelkében. Az édesapám már 18 éve meghalt, de még vannak a házban olyan dolgok amihez ő nyúlt utoljára, azt mondják addig élünk amíg emlékeznek ránk. Mikor jön el a perc biztosan fogom tudni, azt mondják az ember ezt megérzi. Addig is élvezem minden percét az életnek, dolgozom, rendet teszek magam körül és a lelkemben, szeretek, nevetek, bogarászom. Írok, hátha segít valakinek, hogy másnak is vannak össze-vissza gondolatai így 60-nál.

"Rigó Jancsi" Ilus néni módra

Ilus néni anyósom testvére, nagy értője a süteményeknek.
Már régen nem találkoztam vele, nem tudom mi van vele csak remélem, hogy jól van és talán még sütit is süt a dédunokájának.
A sütijének az ízét még mindig a számban érzem, sok éve, hogy elkértem a receptjét, azóta sok sok ünnepi alkalom megédesítője volt.
Eddig még bárki megkóstolta mindenkinek nagyon ízlett, mindenki emlegeti. A "Tibi csoki"   imádó vőm szerint ez még annál is jobb pedig abból több kilót be tudna falni, no ebből is!

Rigó Jancsi

8 tojásból piskóta:

8 egész tojást 4 dl kristálycukorral habosra keverünk.

5,2 dl lisztet, csipet sütőport 3 evőkanál kakaóport belekeverünk apránként.

Közép meleg sütőben sütjük  (gáz tepsi)

A kész piskótát kétfelé vágjuk, a tetejét külön tesszük, csoki mázzal bevonjuk, felkockázzuk.

Csoki máz:

20 dkg porcukor, 2 evőkanál kakaópor, dió nagyságú vaj, összekeverni és ráönteni 3 evőkanál forró vizet, gyorsan összekeverni és ráönteni a tésztára.

Maradék csokiból, vagy tortabevonóból is lehet: vízfürdőben felolvasztjuk a csokit és annyi étolajat teszünk hozzá, hogy jól kenhető legyen.

Krém:

3/4 liter tej, 13 evőkanál kristálycukor, 2 vanillincukor, 6 evőkanál liszt, 3 evőkanál kakaópor.

Kevés tejjel összekeverjük a cukrot meg a lisztet, hogy ne legyen csomós, majd hozzáöntjük a többi tejet és sűrűre főzzük.

30 dkg vajat vagy RAMA-t kissé kikeverünk és a kihűlt masszához adjuk.

Az alsó lapot megkenjük vele és a csokival bevont felső lapot rátesszük.

Cseresznyefutam - avagy a Nagyatádi Konzervgyár babérjaira török.

Ennyi cseresznye még sohasem volt a fán, egy hete már álmomban is cseresznyéket látok.
Legalább 100 kiló cseresznye  ment át a kezeim közt.
Kompótnak raktam el egy részét,49 üveggel lett.
Legalább 20 - 25 kg ot lefagyasztottam, ennek a felét ki is magoztam.
32 kg lett tisztán kimagozva az a cseresznye amit úgy tettem el ahogy a "pincés meggyet" szokás, (44 üveg lett) záróakkordként még főztem lekvárt is,ez csak 1,5 kg volt, ebből 6 kicsi üveg lett.

Még az a szerencse van meggymagozóm, igaz van már vagy harminc éves, de még használható, igaz néha mérgelődöm vele. Másfél óra alatt kimagoztam  ezt a kád cseresznyét. Kézzel magozhattam volna fél napot, mert a cseresznye nagyon kemény a kezem meg már gyenge.


Cseresznyekompót:


A kompóthoz nem magoztam ki a cseresznyét, Szirupot főztem, 1 liter vízhez 30 dkg cukrot tettem mert a cseresznye jó édes volt. Tettem bele citromsavat, szegfűszeget, fahéjat őrölve és amit a kompótból sem tudok kihagyni vanillincukrot. Meg persze tartósítószert.

Egy nagy fazékban 6 liter vízből forraltam fel a szirupot, az előkészített cseresznyét kis adagonként leforráztam benne. Csak addig hagytam a szirupban amíg a színe kicsit megváltozott és mertem is az üvegekbe.

A végén kiegészítettem a szirupot, hogy elég legyen az üvegekbe, felforraltam és így forrón az üvegekbe mertem.
Csavaros üvegekbe raktam, de a tetők alá mindig teszek folpack fóliát is.
Száraz duntszthoz mindig a hűtőtáskákat használom, kibélelem újságpapírral, a nagyobbakba két sor üveg is elfér egymáson.
Másnap kiszedem, felcímkézem és mehet a helyére.

Pincés meggy:

Vagyis cseresznye, vagy szilva, vagy akármi ami elég érett és levet ereszt.
5 kg gyümölcs
1 kg cukor
1 dl 10% os ecet
Tartósítószer előírás szerint

A gyümölcsöt előkészítés után a hozzávalókkal összekeverni, majd 3 napig kevergetni majd üvegekbe tölteni.
Nagyon finom sütikbe, gyümölcsmártásba, salátába, csak úgy megenni.
Egyetlen hátulütője, hogy nagyon kell figyelni nehogy hibás gyümölcs kerüljön bele mert esetleg megforr.

Én bizony így jártam, mert kevés időm volt vele foglalkozni, meg meleg is volt, bizony az üvegek tetején felpúposodott a celofán.
Még az a szerencse idejében észrevettem nem romlott meg a gyümölcs íze sem változott. Mit volt mit tenni átforraltam és újfent üvegekbe töltöttem, duplán dolgoztam.

Női felmenőim mondása jutott eszembe: "Hamari melónak sz ..os a vége!"

Bacon szalonnával gazdagított tojásos nokedli, tejfölös fejes salátával.

A tojásos nokedliről túl sok újat elmondani nem lehet, igazán akkor szeretem, ha fejes saláta van mellé.
A nokedli tésztája sokkal finomabb ha nem csak vízzel keverjük össze hanem egy pohár kefirt vagy aludt tejet keverünk bele. Erről az élvezetről sajnos a tejérzékenységem miatt le kell mondanom.

A kifőtt nokedlira rámerek a főzővízéből  2-3 evőkanállal, teszek rá egy kis étolajat és összekeverem a felvert tojással.
Ebben az esetben kisütöttem a szalonnát és a zsírját tettem rá.
Aztán irány a mikró, többször megkeverem amíg megszilárdul rajt a tojás.
Amikor kész jöhet a tetejére a szalonna.

A tejfölös fejes saláta családi hagyomány nálunk,. nem találkoztam még sehol máshol vele.
2-3 evőkanál 10%- os ecet, egy mokkáskanál só, 3-4 evőkanál cukor, egy pohár tejföl, egy pohár kefir, egy kevés víz, ez az öntet a salátára, persze mindenki ízlés szerint édesítheti.

A salátát, ha többet veszek egyszerre megmosom, salátacentrifugával leszárítom róla a vizet, ( ha nincs lecsöpögtetni konyharuhán ) és egy zárható műanyag dobozba teszem, így több napig is eláll.

A salátalevet is el szoktam készíteni előre, szintén egy jól záródó edénybe, így mindenki akkor készít magának egy adagot amikor kívánja.

Fincsi ebéd saláta szezonban.