Nyinyinagyi kreatív bloggja
" Azok a gondolatok, amelyeket magunkban őrzünk kárba vesznek." (Valéry)
Keresés ebben a blogban
2021. április 13., kedd
2021. március 27., szombat
NAGYANYÁM KERTJE I
ÚTON:
Apai nagyszüleim pont a város túlsó vágén laktak. Hatéve koromig hétközben náluk voltam, a szüleim dolgoztak, onnan jártam óvodába is.
Amikor már önállóan közlekedhettem olyan nyolc kilenc éves lehettem, nagymama ebéd után elindított hazafelé, úgy három négy óra körül már haza is értem.
Csodákat rejtett a világ.
Odafelé sem tartott sokkal rövidebb ideig az út, de akkor kicsit jobban siettem, nagyon szerettem náluk lenni.
De jó is lenne, ha lenne olyan szerkezet ami a gondolataimból az emlékképeket át tudná vinni a számítógépre. Minden házra emlékszem, be sem kell a szememet csuknom minden részlet él bennem.
A vasutíg annyira nem is volt érdekes, ott kezdődtek a legjobb dolgok.
Abban az időben még gőzmozdonyok jártak és a vasút feletti lépcsőshíd még fából volt. Lábam alatt a deszkák nem értek össze látni lehetett a síneket és amikor jött a vonat hatalmas füstfelhő gomolygott keresztűl a réseken. Még most is az orromban érzem a mozdony szagát.
A híd végénél be lehetett látni a kötélverő házába, szerettem nézni ott is kellet ácsorogni egy darabig..Aztán a hid előtt a kocsma - mindíg a túloldalon mentem- nagy volt ott a hangzavar, meg a férfinép.
Aztán a hídon nézni kellett hogyan folyik a víz, aztán a téren a patika, lejjebb a vasbolt, aztán a régi óvodám, ott kicsit be kellet kukucskálni az udvarába.
A házak hosszú sora, ismerős arcok, hangok. Hatévesen már egyedül jártam óvodába minden fűszűlat ismertem.
#
Egyszer volt egy nagyon rossz élményem, nem mertem otthon sem elmondani, tudtam, hogy ez a dolog nem szokványos. Az óvoda felé menet egyszer csak az utca teljes szélességében futó férfiak jöttek felém, a fejükön valami nagyon furcsa ijesztő dolog volt. megálltam moccanni sem mertem. Csak később, már nagyobb voltam ,akkor jöttem rá, hogy katonák voltak, gázállarcban, 1957 volt.
#
Aztán a Kefegyár, majd a Vajda bácsi boltja, oda nagyon szerettem járni olyan jó szagok voltak, Nagymama ha átküldött élesztőért mindig rászámolta, hogy a felét megeszem mire hazaérek.
A bolt után volt egy kicsi ház, csak egy alacsony bácsira emlékszem aki néha átjött hozzánk, érdekesnek találtam a nevét, Nagypapa mindíg úgy emlegette " Bakegér".
Aztán pár ház a túloldalon és hazaértem.
2020. augusztus 6., csütörtök
Szilvalekvár sütőben sütve.
2015. november 23., hétfő
Betlehem karácsonyra.
Ezt a Betlehemet több mint tíz évvel ezelőtt készítettem. Nem tudom jól emlékszem e mintha a Praktika Magazinban láttam volna hasonló technikával készült figurákat.A házikót a fiam alkotta, ami egy falapra lett rögzítve és a környezetét is berendeztem.
Minden karácsonykor a fa alá tettük és sokszor eszembe jutott, hogy gyermekkoromban is volt ilyesmi a fa alatt, igaz már nem nagyon emlékszem rá pontosan, de szerettem vele játszani.
Igazi értelmét akkor kapta amikor megszülettek az unokáim, akkor lett igazán "használatba véve"!
Nagyon szerettek vele játszani, hordták vitték a babákat, takargatták etetgették, győztem mindig összeszedni, hogy minden darabja megmaradjon.
Már régóta terveztem, hogy készítek nekik is egy hasonlót, kicsit nagyobb léptékben amivel jobban tudnak játszani és az ő Betlehemük lehet otthon a karácsonyfa alatt.
Ezek a bábok 7-8 cm.esek az újak 20-22 cm-esek.
Az alapjuk drótból készült, így lehet őket hajtogatni, kezüket lábukat mozgatni, tudnak ülni állni.
Erre kerül a test ami vatelin, fonallal ráerősítve:
Józsefet és Máriát egyszerű ruhákba öltöztettem, a királyokat feldíszítettem gyöngyökkel "arannyal", a ruhájukat arany, ezüst farkasfoggal.
Két birka is készült ami nem nagyon látszik a képen, kifordított frottír zokni a bundájuk.
A bábukat lehet öltöztetni-vetkőztetni.
Nagy örömmel készítettem ők is nagyon örültek neki, az idén már ott lehet a karácsonyfájuk alatt, talán még a gyermekeik is láthatják.
Hozzávalók / 6 adag
Tészta
- 40 dkg liszt
- 12 dkg porcukor
- 2 db tojássárgája
- 10 dkg vaj
- 175 g tejföl
- 20 g cukrozatlan kakaópor (1 evőkanál)
- 1 teáskanál sütőpor
- 2 tasak csokoládés pudingpor
- 5 dl tej
- 10 dkg vaj
- 12 dkg cukor
- 10 dkg nutella (2 nagy evőkanál)
- A lisztben elkeverjük a porcukrot, sütőport és egy csipet sót. Belemorzsoljuk a vajat, és a tojássárgájával valamint a tejföllel, könnyen gyúrható tésztát készítünk. Lehet, hogy kevesebb tejföl is elég, ez függ a liszt minőségétől.
- A tészta egyharmad részét félretesszük, a kétharmad részbe pedig beledolgozzuk a kakaót.
- Megsütjük a lapokat, 1 simát és 2 barnát. A lapokat ne süssük túl, mert kiszáradnak! 180 fokon kb. 8-10 perc. Sütés előtt szurkáljuk meg villával, hogy ne púposodjon fel.
- A krémhez folyamatos keverés mellett sűrűre főzzük a tejben a pudingport, még forrón belekeverjük a cukrot.
- Ha kihűlt a puding, a puha vajat és a nutellát gépi habverővel alaposan összedolgozzuk.
- Végül megtöltjük a lapokat. A krémből hagyhatunk a tetejére, de bevonhatjuk csokimázzal is. Másnap szeleteljük, addig a lapok bepuhulnak.
2015. március 6., péntek
Mire jó egy régi "rongy" ?
A kötény varrása közben jöttem rá, hogy az emlékeimen kívül szinte semmit nem tudok róla. Szerencsés vagyok még van valaki, édesapám fiatalabb húga, akitől meg tudtam kérdezni milyen is volt az élete.
Egészségesen született, de csecsemő korában leejtették, ennek következtében az egyik lába rövidebb lett,ez aztán meg is határozta az egész életét.
Soha férjhez nem ment. Évtizedekig az egyik öccse háztartását vezette: Amikor ez a testvére meghalt nagyanyámékhoz költözött hogy a négy gyerek mellett segítségére legyen.
A két fiúnak a keresztanyja lett innen a "Keresztke" név.
Mindenki szeretettel emlékezett rá.
Elgondolkodtam milyen is lehetett igazán az élete.
Hogyan élte meg ami vele történt?
Nyilván neki is voltak álmai vágyai. Volt e szerelmes? Minek örült, mit szeretett, miben lelte örömét?
Hogyan viszonyult hozzá a környezete, nem érezte e magát alárendeltnek, kevesebbnek?
Annyi kérdés amire soha nem kapok választ.
Nyilván ő is készült egy boldog életre, férjhez menésre, hiszen ez a párnahuzat a "stafírungja" része volt.
Milyen különös az élet, merre hova sodródnak a tárgyak, egyik embertől a másikig.
Szinte amerre járunk hagyunk valamit magunkból a tárgyainkból, amik a környezetünk számára emlékeket jelentenek rólunk.
Mi járhatott a fejében amikor a monogramokat hímezte a párnahuzatokba, talán szerelemben, házasságban gyermekekben reménykedett.
S.Á.
Shrenk Ágnes
Hat éves voltam amikor meghalt, ez a párnahuzat mégis költözéseken jövés menésen át hozzám került.
Most az én unokám köténye lett, a család történetében átélt majd száz évet!
Keresztke köszönöm!
2015. január 20., kedd
Farsangos: Batman és a menyasszony.
A Pókember után Denevérember volt Boti kívánsága a múlt évi farsangra.
Szerencsére a "vacakjaim" majdnem kimeríthetetlen tárházában találtam egy jó nagy darab fekete szövetet.
Először a palástot szabtam ki, hogy jobban tudjak kalkulálni az anyaggal.
Az alját kicakkoztam, sűrű cikk-cakk öltéssel eltisztáztam, rávarrtam az emblémát.
Úgy gondoltam az egyszerűség kedvéért a felsőt és a palástot egybe dolgozom, így egyszerűbb lesz felvenni és nem is csúszkál majd le a válláról.
A felső tulajdonképpen egy mellény, a "kockahas" kiérdemesült melltartók szivacsos részeiből készült.
A denevér emblémákat már előre elkészítettem, amikor felvarrtam az "izmokat" rávarrtam az emblémát is.
Aztán a mellény vállrészére rádolgoztam a palástot.
A sapka tulajdonképpen egy kapucni, természetesen szarvacskákkal.
Nagyon tetszett Botikámnak, de sajnos a farsangi buli napján éppen beteg volt,így nem tudta igazán kiélvezni a farsangot. A jelmez azért nem vész kárba, mert használja otthon.
Itt már gondban voltam, mert nem volt akkora darab anyagom amiből a ruha kijött volna, "pörgős szoknyával"
Ellátogattam hát kedvenc turkálómba és találtam is egy szép fényes könnyű, előzőleg valószínűleg függönyként funkcionáló anyagot.
Ebből kijött egy egész kör bőségű loknis szoknya.
A felsőhöz könnyű függöny anyagból varrtam ujjat, a szoknya fodrát és a fátylat is ebből készítettem.
A koszorú alapja egy műanyag "hurka" amit bevontam a ruha anyagával és erre dolgoztam rá a rózsákat,és a fátylat.
A művirág szálait szétszedtem és kicsi kerek csokrot készítettem belőle.
Aztán a ládafiából kikerestem még egy fehér gyöngy nyakláncot, karkötőt és természetesen egy fehér csipke kesztyűt ami anno az én kezemen díszelgett az esküvőmön.
Szerencsére ő nem volt beteg, így jót buliztak a farsangon.
Még nem tudom az idén mire készüljek milyen jelmezt szeretnének, de hamarosan biztosan kiderül!