Juhász Gyula
Epilógus
A vágyak bágyadt hegedűjén
Gyászindulót húzok neked.
Fáradt ujjakkal, tört vonóval
Belesírom mély lelkemet.
Elhantolt álmaim zokognak
A horpadt öblű hegedűn,
És könnyeim, az eltitkoltak
Hullanak a húrra keserűn.
Fejem a hegedűre hajtom,
És szívem belétemetem,
Most olvad, mint a gyöngy a borban,
Egy dallamba az életem.
A vágyak bágyadt hegedűjén
Elhal a legszebb nóta ma,
Örvénylő mély tenger-szemedbe
Szédül utolsó dallama!
1929. július25. - 2000.október 1.
Már sok mindent másképp látok és érzek. Sok sok kérdésem lenne ami sajnos már válasz nélkül marad.
Igazad volt, itt állsz előttem, a tükörből is néha te nézel rám látlak a saját arcomban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése