Keresés ebben a blogban

2011. július 25., hétfő

Édesanyám emlékére:


Juhász Gyula
Epilógus


A vágyak bágyadt hegedűjén
Gyászindulót húzok neked.
Fáradt ujjakkal, tört vonóval
Belesírom mély lelkemet.

Elhantolt álmaim zokognak
A horpadt öblű hegedűn,
És könnyeim, az eltitkoltak
Hullanak a húrra keserűn.

Fejem a hegedűre hajtom,
És szívem belétemetem,
               Most olvad, mint a gyöngy a borban,
Egy dallamba az életem.

A vágyak bágyadt hegedűjén
Elhal a legszebb nóta ma,
      Örvénylő mély tenger-szemedbe
Szédül utolsó dallama!




1929. július25. - 2000.október 1.
Már sok mindent másképp látok és érzek. Sok sok kérdésem lenne ami sajnos már válasz nélkül marad.
Igazad volt, itt állsz előttem, a tükörből is néha te nézel rám látlak a saját arcomban.









    



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése