Előkészületek karácsony okán.

Unokáim óvodájában karácsonyi vásárt tartanak az ünnep előtt, a szülők által összeszedett dolgokból.
Lehet ez megunt játék, saját készítésű sütemény, játék, bármi.
A szülők árulják és az összeszedett pénz a csoportpénzt gyarapítja, amiből közös programokat finanszíroznak.
Erre készülődöm én is egy ideje, íme:

Karácsonyfadísz só-liszt gyurmából:

Só-liszt gyurmát ( Kézműves: régebbi bejegyzés) gyakran készítek az unokáimnak.
Amikor elmentek még egész jó állapotban volt a gyurma, úgy gondoltam nem dobom ki, hanem készítek belőle karácsonyi figurákat. Húsvétra készítettem már ilyeneket, a technika tehát már ki volt próbálva.

Szép vékonyra kinyújtottam, összeszedtem a karácsonyi süteménykiszúrókat, kiszaggattam, lyukat készítettem az akasztónak és megszárítottam őket.

Üvegmatrica festékkel festettem le mindegyiket. Először a már régebbi festékekkel, amikkel már nem lehet igazán szép üvegképeket készíteni, lealapoztam őket, mindkét oldalon.
Aztán száradás után arany és ezüst kontúrfestékkel megkontúroztam, majd kifestettem őket.
Előbb az egyik oldalát aztán a másikat.
Vigyázni kell, hogy ne ragadjanak össze, és az alaphoz sem ezért, műanyagtálcán, vagy fólián kell festeni.

Teljes száradás után egyenként kis műanyagzacskókba tettem őket, hogy ne sérüljenek és ne ragadjanak össze.

Öreg szappan nem vén szappan:

Évek óta gyüjtögetem a szappanmaradékokat, jó lesz ez még valamire ürüggyel.
Amúgy tényleg sok mindenre jó a száraz szappan.
Például szabókrétának használom, vagy ha a függönykarnison nem akarnak a görgők gördülni, ha a cipzár nem akar csúszni vagy egy csavar nem akar becsavarodni, mindig jó szolgálatot tesz.

Évekkel ezelőtt egyszer már próbáltam több kevesebb sikerrel a szappan újraélesztését, most újra nekibuzdultam.
Utánanéztem az  interneten is ki hogyan csinálja. Kezdeti tévelygések után rájöttem a számomra megfelelő technikára.
A szappanokat szétválogattam színek szerint, lett rózsaszín, kék, zöld, sárga és fehér.
Egy használaton kívüli diódarálóval ledaráltam a száraz szappanokat, kevertem hozzá egy kevés vizet és egy serpenyőben takarék lángon felmelegítettem amíg egynemű massza nem lett belőle.
A fehér masszába levendulavirágot kevertem, a zöldbe citromfű levelet és reszelt citromhéjat, cseppentettem bele citromillatú illóolajat, a sárgába sárga krizantém szirmait kevertem.
A kéket megszórtam levendulavirággal amíg még friss volt így azok beleragadtak.

Elővettem a sütiformáimat, barackmag, kagyló, szív és kosárka, találtam két tejszínhabspray kupakot, két homokozójáték figurát.
Ezeket mind megtöltöttem, egy tálcára raktam és beletettem egy negyedórára a fagyasztóládába.
Utána könnyen ki lehetett venni a formákból.
A barackmag formából kettőt- kettőt is ragasztottam össze a masszával, így igazi "mag" formája lett.
Körülbelül egy hét alatt száradt meg egészen közben naponta forgattam őket.
Poénból muffin papírokba tettem őket és átlátszó műanyag dobozokba csomagoltam.

Holnap mézeskalácsfigurákat sütök, amit a fára is fel lehet majd ragasztani.
(Receptje megtalálható a régebbi bejegyzések között, Süti: Húsvéti mézeskalács figurák)
 Így készülődöm én karácsony okán.

Csirkemájpuding, lyoni hagymával, sütőben sült fűszeres burgonyával.

Csirkemájpuding:

50 dkg csirkemáj
1 db kisebb hagyma
2 db tojás
2db zsemle

2 evőkanál liszt
1,5 dl tej
1 diónyi margarin

1 kávéskanál majoránna
2 gerezd fokhagyma
1 kávéskanál pirospaprika
1 kávéskanál ételízesítő
1 késhegynyi őröltbors

A májat,a hagymát, fokhagymát, zsemlét ledaráljuk.
A lisztből, tejből, margarinból basamell mártást készítünk.Kihűtjük.
A két masszát összekeverjük, belekeverjük a tojásokat és a fűszereket.
Kivajazunk egy tepsit, vagy egy jénai tálat és beleöntjük, 200 fokon kb fél óra alatt megsütjük.

Lyoni hagyma:

Személyenként egy nagyobb hagyma.
Só
Liszt.
Olaj a kisütéshez.

A hagymákat fél centis karikákra vágjuk, lesózzuk. Hagyjuk egy kicsit állni amíg a hagyma, "megizzad".
Leitatjuk róla a keletkezett folyadékot, megszórjuk liszttel, jól összerázzuk, hogy mindenhol bevonja a liszt.
Forró olajban kis adagokban kisütjük, közvetlenül a tálalás előtt.
Zsemleszínűre sütjűk, ne legyen sötétebb mert keserű lesz.Papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges olaj lecsöpögjön róla.

Fűszeres burgonya, sütőben sütve:

1 kg burgonya
2 evőkanál olaj
Sült krumpli fűszer

A burgonyát meghámozzuk, rászórjuk a fűszert, rálocsoljuk az olajat, jól összerázzuk.
Egy nagy tepsit kibélelünk sütőpapírral, elterítjük rajt a burgonyát, hogy csak egy réteg legyen.
250 fokon légkeveréssel kb. félóra alatt megsütjük.

Ha nincs sült krumpli fűszer alkothatunk magunk is, grillfűszerből és a kedvenc fűszereinkből.

Ezeket ajánlom a kenyérhez.

Amikor megsütöttük a fincsi házi kenyerünket készítsük mellé valamit, amivel megkenjük, amit vele ehetünk.

Tojáskrém:

2 főtt tojás
3-4 evőkanál margarinkrém
1 kávéskanál vöröshagymakrém, vagy egy diónyi hagyma reszelve
1 kávéskanál mustár
só, bors

A tojásokat villával összetörjük, belekeverjük a margarinkrémet, hozzátesszük a fűszereket, összekeverjük és máris fogyasztható.

Disznósajt saláta:

30 dkg disznósajt
2 közepes lilahagyma
1 evőkanál 10%-os ecet
1 evőkanál kristálycukor
só
1-2 dl víz

A hagymát vékonyan felszeleteljük, megsózzuk és kicsit állni hagyjuk.
Az ecetből, cukorból, vízből elkészítjük a salátalevet, állni hagyjuk és néha megkeverjük, hogy a cukor elolvadjon.
A disznósajtot csíkokra vágjuk.
A hozzávalókat összekeverjük és legalább egy órára betesszük a hűtőbe, hogy jól összeérjen.

Kenyéééééééééééééééér!

Gyermekkoromban nagyanyám testvére rászólt az édesanyámra - ennek a gyereknek a kezében mindig csak kenyeret látok, miért nem adtok neki mást is,
Adtak volna, de nekem csak alma meg kenyér ez volt a lényeg. Olyan rossz evő voltam, hogy örültek, ha az almán kívül bármi mást megeszem.
Emlékszem a Mikulás ünnepségen még a Mikulás is azt mondta - Nem csak almát kell enni, meg kell enni mást is!
Nem értettem honnan tudja, évekkel később kiderült, az édesapám volt a Mikulás.
Az almaevés számomra olyan volt mint a bagósnak a cigi, amikor nem volt alma nem találtam a helyemet.
A kenyérrel sem tudok betelni, ha annyit ennék amennyit szeretnék már nem férnék be az ajtón.

Pár évvel ezelőtt kenyérsütő gépet kaptam a fiamtól karácsonyra.
Nagyon szerettem a vele készült kenyereket, minden reggel a friss kenyér illatára ébredtünk, úgy programoztam, hogy addigra legyen kész a kenyér mire felkelünk.

Sajnos a gép megadta magát, lehet hogy nem bírta a mindennapos hajszát és nem kapunk hozzá alkatrészt.
Gondoltam egy nagyot, megpróbálom én a kenyérsütést a gép nélkül, a bevált recepttel.

Sikerült és nem is olyan nagy "borzasztósság".

Fehér kenyér:

50dkg liszt
15 dkg rétesliszt
3,5 dl langyosvíz
2 evőkanál étolaj
1 kávéskanál ecet
1 evőkanál só
1 evőkanál cukor
1 csomag élesztő

A kétféle lisztet összekeverjük, vagy átszitáljuk, hogy kicsit meglevegőztessük.
A vizet meglangyosítjuk, beletesszük a cukrot és az élesztőt.
Felfuttatjuk, amikor kész összekeverjük a liszttel és a többi hozzávalóval.
1 órát kelesztjük, újra átgyurjuk és újra kelesztjük egy félórát.
Sütőpapírt teszünk a tepsibe, erre tesszük a kenyeret, bevagdossuk, megkenjük egy kis vizzel és a 200 fokon előmelegített sütőbe tesszük.
Amikor kicsit meghízott, kinyíltak a bevágások, visszavesszük 180 fokra a sütőt és rákapcsoljuk légkeverésre.
Amikor szépen megpirult kivesszük megkopogtatjuk az alját, ha jó kopogó hangot ad akkor megsült.
Langyos vízzel kicsit megkenjük és konyharuhába csavarjuk, amikor kicsit meghűl, megesszük.

Az interneten olvastam, hogy jénaiban is meg lehet sütni, ki is próbáltam, nagyon finom lett.
Akkor nem kell kétszer keleszteni.
 A jénait jól ki kell kenni vajjal, a tetejét is, kelesztés után beletenni a kenyeret.
200 fokon előmelegítjük a sütőt, sütjük 20 percet, akkor már eléri a tetejét a kenyér.
Levesszük róla a tetőt és visszatesszük kb. még 20 percre, amikor szép piros kész.

Burgonyás kenyér:

50 dkg liszt
1 tasak burgonyapehely kb.125gr (Burgonyapüré porként lehet kapni.)
2,5 dkg rétesliszt (kiegészítésként, hogy 15 dkg legyen)
3,8 dl langyos víz
2 evőkanál étolaj
1 kávéskanál ecet
1 evőkanál só
1 evőkanál cukor
1 cs. élesztő

A menet ugyanaz mint a fehér kenyérnél, azért kell bele egy kicsit több víz mert a burgonyapehely többet felvesz.

Kukoricás kenyér:

50 dkg liszt
10 dkg kukoricaliszt
5 dkg kukoricadara
3,5 dl langyosvíz
2 evőkanál étolaj
1 kávéskanál ecet
1 evőkanál só
1 evőkanál cukor
1 cs. élesztő

Az előbbiekhez hasonlóan járunk el. Ez a kenyér kicsit tömörebb, de nagyon szeretem a kukorica ízét.
Nem muszáj bele a kukoricadara, lehet 15 dkg a kukoricaliszt.

Ezzel a recepttel sütöttem a kenyérsütő gépben is körülbelül 1 kg-os lesz a kenyér.
Sütöttem már rozsliszttel, grehem liszttel is az is nagyon finom, a fehér kenyér az alaprecept, 15 dkg réteslisztjét bármi más liszttel lehet helyettesíteni.

Délelőtti imádság.

Az oldalbejárat sorompójánál állt.
Mostanában ott szokott, régebben az áruház bejárata mellett, gondolom onnan eltanácsolták.
Előtte kosár, újságpapíron egy doboz tojás, vizes-edényben pár szál virág, egy két csokor petrezselyem.
Sötét haja régimódi magas kontyba tupírozva, cicanadrág, otthonka, arcán szenvtelen "gésamosoly".
Néha halkan odaszól valakinek: Tessék, tessék.

Ahogy átértem az úton már láttam ott áll.
A kezét összekulcsolva maga előtt tartotta. Majd a jobbkezét felemelte - keresztet vetett.
Megdöbbentem, imádkozott.
Ott az oldalbejárat sorompójánál, kicsi motyójával a lába előtt.
Csak úgy? - Vagy a vevőkért? - Vagy, hogy ne küldjék el, vagy ne büntessék meg?

Olyan régen láttam már ilyet, volt hogy tilos volt. Ismertem valakit akit a munkahelyén figyelmeztettek, ha keresztet vet a templom előtt elveszti az állását.
Nem tegnap volt, hisz már én is jócskán "tegnap előtti" vagyok.
Bizony leszoktattak bennünket, hogy hitünket ilyen formán vállaljuk.

Pár nap múlva, egy utcai dohányzóhely körül figyeltem fel egy cigarettázó csoportra.
Cigarettáztak, beszélgettek, az egyik barna bőrű fiatalember egyszer csak elkezdett keresztet vetni.
Nem igazán értettem milyen apropóból, bár a bíróság előtt álltak, gondoltam izgul és így nyugtatja magát.
Amikor elkerültem őket jöttem rá, hogy harangoznak.
Addig vetette a kereszteket amíg szólt a harang.

Juhász Gyula

Imádság a gyűlölködőkért

Én Jézusom, te nem gyűlölted őket,

A gyűlölőket és a köpködőket.

Szeretted ezt a szomorú világot

S az embert, ezt a nyomorú virágot.

Te tudtad, hogy mily nagy kereszt az élet,

És hogy fölöttünk csak az Úr ítélhet.

Szelíd szíved volt, ó pedig hatalmad

Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhat.

A megbocsájtást gyakoroltad egyre,

Míg égbe szállni felmentél a hegyre.

Ma is elégszer hallod a magasban

A gyűlölet hangját, mely égbe harsan.

A gyilkos ember hangját, aki részeg,

S a szeretet szavát feszítené meg.

Én Jézusom, most is csak szánd meg őket,

A gyűlölőket és a köpködőket.

Most is bocsáss meg nékik, mert lehet,

Hogy nem tudják tán, mit cselekszenek.

Húsevőknek!

Hentestokány:

0,5 kg sertéshús, comb, lapocka vagy tarja
1 evőkanál zsír vagy margarin
10 dkg füstöltszalonna
2 fej vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
 só, bors
2 evőkanál paradicsompüré
4-5 db savanyú uborka

Megpirítjuk a csíkokra vágott szalonnát, majd beledobjuk az apróra vágott hagymát, félig megpirítjuk.
Beledobjuk az összetört fokhagymát és felengedjük egy kevés csontlével, vagy vízzel.
Zsírjára pirítjuk és beletesszük a "laskára" vágott húst ízesítjük sóval, borssal, elpároljuk a levét.
Ismét kevés csontlével vagy vízzel felengedjük, de mindig csak kevéssel hogy saját gőzében párolódjon.
Amikor a hús félig megpuhult, beletesszük a paradicsompürét és puhára pároljuk.
Amikor egészen megpuhult, beletesszük a felkarikázott uborkát, teszünk bele annyi csontlevet, vagy vizet,
hogy ne legyen hosszú leve, csak jó szaftos legyen, összeforraljuk.
Rizst készítünk mellé.

Mexicói tokány:

0,5 kg sertéshús
1 evőkanál zsír vagy margarin, olaj is lehet
3  fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
só, bors
őrölt szegfűbors, borókabogyó, szegfűszeg
1 kicsi sűrített paradicsom
20 dkg mexicói zöldségkeverék

A zsiradékból és a hagymából pörköltalapot készítünk, üvegeste pároljuk, belenyomjuk a fokhagymát és hozzátesszük a húst.
Fűszerezzük, kicsit pirítjuk a saját levében, majd hozzátesszük a paradicsompürét. annyi vizet teszünk hozzá, hogy ne legyen túl hosszú leve.
Amikor a hús már majdnem teljesen puha, hozzátesszük a zöldségkeveréket és készre pároljuk.
Ha a paradicsom savanyú tehetünk bele egy kis cukrot, ne legyen édes, csak kellemes.

A borsot, szegfűborsot, borókabogyót, szegfűszeget, mindegyikből egy kiskanállal, összedarálom, fűszerdarálóval, (kávédarálóval) és húsételekbe, levesekbe használom, nagyon finom íze lesz tőle.
Amikor friss paprika, paradicsom van a pörköltalapba teszek apróra vágva, télen az eltett lecsót szoktam beleaprítani a kis "csopperemmel".
Rizst szoktam mellé készíteni.

Fűszeres sült oldalas:

1 kg oldalas
10 dkg füstöltszalonna
 1 diónyi margarin
1 evőkanál majoránna
1 mokkáskanál bors, szegfűbors, szegfűszeg, borókabogyó ledarált keveréke.
3-4 gerezd fokhagyma
só

Az oldalast a csontok mellett összevágom,
A margarinon megpirítom az apróra vágott szalonnát és a húsokat fehéredésig pirítom benne.
A lángot kisebbre veszem  a fokhagymát a fűszereket rászórom és összeforgatom. Szükség esetén sózom, a szalonnától függ kell-e.
Felengedem annyi vízzel, hogy épp csak ellepje, lefedve addig párolom, amíg a csontokat ki lehet belőle húzni.
Kicsontozom, fedő nélkül zsírjára pirítom.
Kedvünk szerinti köretet adunk mellé. Én petrezselymes krumplit, vagy zöldséges rizst szoktam mellé készíteni.

Csak egy szütyő!

Időről időre szatyorgyártásba fogok, ilyen - olyan apropóból.
Elhasználódnak, szeretnénk valami újat, más színűt, vagy csak egyszerűen kezembe akad egy ruhadarab, ami ihletet ad egy szütyő készítéséhez.

A zöld:

A lányom zöld szütyőt szeretett volna.
Nekiláttam keresgélni a "vackaim" között, találtam is egy zöld csíkos anyagot, valaha egy szoknya alsó része volt.
Csak akkora volt, hogy éppen a szütyő maga jött ki belőle, ezért valami vele harmonizáló anyagot kellett keresnem amiből a füleket és a zsebeket elkészíthettem.
Egy ismeretlen eredetű anyagdarabra esett a választásom ez szürke - fehér kockás volt.
Ebből lettek a fülek és a zseb az elejére, hogy összehozzam a kétféle anyagot zöld gombokat varrtam rá díszítésnek,
A bélést egy régi sötétítőfüggöny anyagából készítettem, varrtam bele belső zsebeket is.
Szürke zsinórt fűztem a szütyő felső részén kialakított fülecskébe, szükség esetén ezzel összehúzható.
Kincset rejt a rongyoszsák!

A kicsi kockás:

Ismét a lányom szeretett volna egy kicsi táskát amibe csak a telefon zsebkendő kulcs, stb. apróság belefér és a vállára akaszthatja, hogy a gyerekek kezét tudja fogni amikor valahova mennek.
Színes legyen, így ismét a rongyoszsákhoz fordultam.

 

Alkottam egy hosszú "zacskót" az anyagból, aminek az összevarrt végét visszahajtva, két kis zsebet készítettem.

Aztán elkezdtem hajtogatni, a hajtásba belevarrtam a hosszú fület, majd,rávarrtam az eleje részt amit keresztben szabtam és tűzéssel díszítettem.

Örült neki tetszett is, de azóta egyszer sem tudta használni mert az unokám Boróka azonnal kisajátította és azóta is ő rejtegeti benne kincseit.

Az enyém:

Pakolásztam és a varrnivalók között találtam a lányom régi nadrágját, amit már ezer éve meg kellett volna varrnom, azóta már ki is "nőtte". Tapogattam, milyen jó anyaga van és az oldalán van egy jó kis zseb, arra gondoltam milyen jó lenne nekem is egy szütyő, hát megvarrtam.

A zsebet fordítottam középre, a nadrág elég volt a szütyő külsejéhez, a fülekhez, belső bélést az Édesanyám valamikori "otthonkájából" varrtam.

A felső felére kétoldalt nyitott "gumiházat" varrtam, melybe duplán egy drapp zsinórt fűztem, ezzel lehet összezárni.

Azóta ez lett a kedvenc "lóti-futi" szütyőm.

A rózsás:

Mivel a lányom hoppon maradt "szütyőileg", vett magának egy anyagot, hogy most végre neki is legyen.

Kerekített az alja, nagy külső zsebbel a fület két nagy karikával kapcsoltam a helyére, a belsejében a bélésen zsebekkel, egy nagy patenttal lehet összezárni.

Ez végre az övé lett, egész nyáron használta.

Egy ideje már szemezek egy mellénnyel, amit a nagynénémtől örököltem.

Még soha nem volt rajtam, rozsdabarna és nagyon érdekes velúr szerű anyaga van, valószínű az lesz a következő áldozatom.

A biciklis, a magas meg a hosszúhajú.

A közelmúltban három hétre felcseréltem a megszokott napirendemet egy mozgalmasabb , újabb, szokatlanabb rendre.
Kicsit nehéz volt a nyugalmas reggeleket felcserélni a koránkelésre, a készülődésre, a buszozásra, de utána jó volt a törődés a gyógyítás. Megérte a cserét.
Pár nap után már a magam sajnálgatása helyett elkezdtem figyelni az embereket, akikkel ez az új helyzet összehozott.
 Kialakult a napi rutin, már nem volt nagyon kellemetlen a koránkelés, már beleszoktam az új rendbe.

Indulás fél hétkor.
Voltak akikkel minden nap találkoztam, a kutyát sétáltató nő, aztán a három munkásruhába öltözött fiú, a biciklis, a magas meg a hosszú hajú.
 Egymás mellet mentek, beszélgettek. Aztán volt, hogy külön külön találkoztam velük.

Aztán a húszas busz.
A zebránál a lámpa mindig akkor váltott pirosra amikor odaértem.
A buszmegállóban három esetet leszámítva  mindig egyedül vártam a buszt.
Egy különjárat utasok nélkül mindig ugyanabban az időpontban.
Az öltönyös úr, néha laza bőrdzsekiben.

A busz mindig tele, a nagy csomagommal nem tudok beljebb menni, a morcos hosszú hajú hölgy nem mozdul, csak még morcosabban néz ha véletlenül hozzáér a szatyrom.
Nyolc tíz állandó arc, már hiányzik ha valakit nem látok.
A buszról leszállva nem megyek fel a lépcsőn a hídra inkább kerülök a "kacskaringót" választom.

Ahányszor átmegyek a hídon a vasút felett mindig eszembe jut a gyermekkorom meg a régi "lépcsős híd".
A nagyanyámhoz menet, jövet mindig erre kellett menni.
A híd deszkái között látni lehetett a síneket, érdekes szédítő érzés volt amikor éppen elment alatta a vonat.
Az orromban érzem a gőzmozdony füstjének a szagát, mert az volt a legizgalmasabb amikor a mozdony pöfögött a híd alatt.

A hídon is sok a megszokott arc, a kövérkés iskolásfiú birkózik a biciklijével, egy fiatal pár mindig vidáman beszélgetve, a nagyfiú a kishúgával kézen fogva.
Aztán az esőszagú liget, a hajléktalanjaival. Többet esett a három hét alatt az eső mint nem, nem volt túl vidám. Egyik reggel amikor nem esett, frissen vágott fű illatozott a kis-traktorok nyomában, boldogító érzés volt.

Új arcok, ismerős és ismeretlen emberek hada vett körül, új helyen új helyzetek, volt mivel és kivel megismerkedni.

Aztán, napra-nap, sok ismeretlen arcból lassan ismerős lett. Szeretem figyelni az embereket, mire hogyan reagálnak, hogy viszonyulnak egymáshoz.

Érdekes volt látni az embereket akik nem csak testi valójukban vetkőztek fürdőruhára, lelkük is gyakran lemeztelenedett.

A "dúli- fuli" öregúr az első napokban folyton méltatlankodott valamiért, aztán később már rutinosan vette az "akadályokat", beleszokott a menetrendbe.
A lánya is a panasz és a sírás stációit járta először, aztán úgy belefeledkezett később az új helyzetbe, hogy már minden jó volt, arcán " minden hepi" mosollyal felejtkezett meg arról éppen hova is kellene mennie.

A flegma úr,egykedvű arccal, szótlanul tűnt fel, hol itt, hol ott. Sohasem láttam, hogy szólt volna egy szót is valakihez, vagy csak ránézett volna valakire.
Mondjuk néha ránézhetett volna saját magára, a fürdőnadrág amit viselt, hagyott némi kívánni valót, nem ártott volna egy szorosabb gumi a szárába.

Eszembe jutott egy régi eset, két barátnő kifeküdt napozni, az egyik megkérte a másikat nézze meg ahogy minden rendben van e a fürdőruhájával.
Ezt úgy fogalmazta meg: " Nem vicsorít a micsodám?"
Végem volt, nem mertem nevetni, odanézni még úgysem.

Itt néha bizony " vicsorított". Elképedtem, hogy az emberek mennyire nem figyelnek néha saját magukra.
Mert, hogy egy idős bácsika nem vette észre, hogy valamije kigömbölyödött a fürdőnadrágja laza szárából az még érthető, - a felesége gyorsan figyelmeztette, de hogy nők ne vegyék észre, hogy a feszes fürdőruha úgy vág be, hogy az a micsoda ugyancsak " vicsorít"?!?

A méltatlankodó asszonyság, soha nem fért el a medencében szerinte mindig sokan voltunk, nem volt helye tornászni.
Egy férfi egyszer véletlenül az ő törölközőjét vette fel, attól fogva minden nap "letolvajozta".

"Öreg barátnőim" két kedves idős hölgy jó volt velük beszélgetni, az egyik mindig mosolygós, a másik néha szomorkás és aggodalmas.
Rájöttem, hogy a nevüket sem tudom, igaz ők sem az enyémet.
Sajnálom, hogy nem tudtam tőlük elbúcsúzni, talán még összehoz bennünket az élet.

Aztán Irénke a lendületes hetvenes, vele igazán sokat beszélgettem, egymás után volt időpontunk a kezelésekre, gyakran várakoztunk együtt. Gyakran találkoztunk a buszon is.

Aztán elmúlt a három hét, visszatértek a kényelmes reggelek, a busz indulásakor éppen a "másik oldalamra" fordultam és szundikáltam egy kicsit még, pláne ha későn tudtam csak elaludni.

Gondolom a három srác a biciklis, a magas meg a hosszú-hajú, ugyanúgy siet a munkába minden reggel.
 A buszok is mennek a maguk útján, az öltönyös úr néha bőrdzsekiben ugyanúgy átmegy az úton mint mindig.
A morcos hosszú hajú hölgy továbbra sem mozdul, ha valaki szeretne beljebb menni a buszba, a vasúti hídon is ott vannak továbbra is az ismerős arcok.
A hajléktalanok is álmosan kezdik a reggelt a ligetben.

Érdekes élményekkel teli volt ez a három hét, lehet, hogy engem is ugyanígy figyelt valaki?

Az én anyám

Az én anyámat már nem köszönthetem, ezzel emlékezem:

                                                   Várkonyi Józsefné
                                                    Solcz Éva 1929 - 2000

                                                        Solcz Franciska 1921 - 1941

A verset az édesanyám nővére írta a nagyanyámról.

                                                         Solcz Józsefné                                                    
                                                         Meiszterics Anna 1896 - 1957

A Leánygimnázium nyolcadik osztályos tanulója volt és egy pályázatra írta a verset, amivel meg is nyerte az első díjat.

 Vajthó Jenő elhunyt hitvesének emlékére a kaposvári

Rozgonyi Piroska önképzőkörben pályadíjat tűzött ki " Az

én anyám" címmel. a 17 pályázó közül az alább közölt       

      nyerte az első díjat.                                                            

Vannak szent anyák és hős anyák,     

Láttam Monikát és láttam Máriát,      

Láttam anyát, ki a fiáért lelt halált       

S ki a hazáért áldozta fel magát          

Az én anyámról nincsen történelem,

Az én anyámat csak magam ismerem.

Nevét nem tudja, nem kérdi a világ,  

Vele sohasem történtek még csodák.

Anyám nevéhez nem fűződik hőstett,

    Nem harcolt értünk s vértanuvá sem lett.

  De minden reggel fűtött szoba vár rám,

Ha beteg vagyok, igazgatja párnám,

Egyedül mos, főz, takarít, szaladgál,

Szorgalmas keze pillanatig sem áll,    

Éjfélkor fekszik és hatkor már felkel

És mégsem álmos és mégsem fárad el.

Ha nincs más dolga, akad varrnivaló,

Harisnyát stoppol, vagy kell új takaró,

Vagy a kis hugom eltépte ruháját,       

       Nekem köt kesztyűt, vagy apukának sált.

Ha valami bánt, ő mindig meghallgat,

Mindig tud vigaszt és jótanácsokat.

 Öröme nincs más, csak ami az enyém,

És bánatom jobban érzi mint én.      

           Nem tudom, hogy van, de ő sohse beteg.      

   ( Tán csak előttünk titkolja, meglehet. )

Nagy szürke szeme néha lázasan ég,

     Akkor csak legyint, hagyjátok, semmiség!

   Ha szenved, ha küzd, mosolyog az ajka,

És sose látszik a fájdalom rajta.         

Soha nem értem , mi adja erejét!      

             ... Meg kell csókolnom áldott, meleg kezét.

Az én anyámról nincsen történelem,

  Az én anyámat csak magam ismerem.

   Az én anyámról nem szól krónika,       

                  Az én anyám nem szent, nem hős ... csak anya !

( Vajthó Jenő Polgári iskolai tanár, igazgató helyettes, ő volt Fekete István író és Takács Gyula költő           osztályfőnöke.)

Családi körben

   

                                                             

A mosolya velem maradt.

Vártam a buszt, nem voltak sokan a megállóban, bámészkodtam.
Valaki megszólalt mellettem.

- Melyik busznak kell most jönnie?

Beszélgettünk pár szót, olyan "buszmegállói" beszélgetés volt.
Aztán elfordult, bámészkodott én meg elkezdtem figyelni őt.

Szikár, fekete ruhás idős néni volt, nem tudnám megmondani a korát, talán hetvenöt éves lehetett, de akár több is, vagy kevesebb.
A bőre cserzett, minden csontja látszott, de nem soványnak hatott inkább szívósnak.
A haja gondosan nyírt,dauerolt, elöl ősz a tarkóján még az eredeti színében göndörödtek a tincsek.
Vékony nyaka fölött  virág alakú ezüst fülbevaló himbálózott.
Derűs arcán, cinkos mosoly villant néha amikor beszélgettünk.
A kezében kék mintás ruhaszatyor, a fülét oldalt összefogva a háta mögött tartotta.
Furcsa testtartásban álldogált, roggyantott térddel, olyan érzésem volt bármikor hanyatt eshet.
Forgolódott mindent érdeklődéssel nézett. Néha odaszólt és arcán felcsillant a mosoly.
Látszott hogy a fogsora régen felújításra érett, ahogy beszélt vigyáznia kellett ki ne essen a szájából, arra gondoltam biztosa nincs rá pénze, hogy újat csináltasson, vagy már megszokta és nem zavarja.
Az utca végén megjelent a busz.

-Juj-juj! Ez a magas!
= Sajnos,- nekem felfelé még csak-csak, lefelé nehéz.
- Nekem már fel is meg le is!- mondta és arcán megjelent a cinkos mosoly.

Keresgélni kezdett a szatyorban, letette a földre, lehajolt és elővette a nejlonzacskóba csomagolt igazolványát, aztán kiegyenesedett újra a sajátos testtartásba helyezkedett, a szatyor mellé szorította most már az igazolványt is.
Beért a busz most már elég sokan álltunk a megállóban nem figyeltem tovább, gyorsan felszálltam és leültem.
Ahogy figyeltem a felszállókat láttam, hogy jön a néni is és rögtön magyarázatot kaptam fura testtartására is.
Derékszögben meghajolva tudott csak menni, leült, de előtte még rám mosolygott a cinkos mosolyával, hogy látja egyfelé megyünk. Tíz percre társak lettünk egy utazásban.
Jóval a megálló előtt felállt, hogy jelezzen, gyorsan megnyomtam a gombot, hogy ne kelljen neki továbbjönni a jelzőhöz.
Aztán segítettem neki leszállni, elindultam át az úton, utánam szólt.

- Maga arra megy?
= Igen, én is be akarok menni a boltba, jöjjön velem.( Már a megállóban mondta hova igyekszik.)

Állt az úttest közepén, félig kiegyenesedett pózban, gondolkodott, aztán elindult.

- Én arra szoktam,- mutatott a másik utcára - erre beljebb vagyunk?
= Talán igen.

Elindultunk egymás mellett, próbáltam lassítani, láttam nagyon nehezen megy ebben a " hétrét görnyedt" testtartásban.
Most láttam csak mindkét cipője az ujjainál végig volt repedve, nagy is lehetett neki. Ahogy kezét hátratéve fogta a szatyrot láttam a kardigánja is el van szakadva.
Lázasan kattogott az agyam - hányas lába lehet? Lenne e olyan cipőm amit neki tudnék adni?
Aztán a megvalósíthatatlan gondolatokat leállítottam a fejemben, hogyan akarok és egy idegen valakit első látásra felruházni.
Lehet, hogy van családja, lehet, hogy megbántódna, de az is lehet, hogy cinkos mosolyával azt mondaná- nem kell így is jó.
Közeledtünk a bolthoz, megkérdezte merre lakom, megmutattam, elégedetten mosolygott.

Aztán megállt és kiegyenesedett, azzal a furcsa tartással ment tovább ahogy a buszmegállóban álldogált.
A két kezét kitárta, a szatyor röpködött a kezében, látszott rajta nagy erőfeszítésbe kerül az előrehaladás.
Isten bocsássa meg nekem de a fészkükből a tengerbe menekülő teknősbéka fiókák jutottak az eszembe, ahogy menekülnek így a vízbe az életükért, pont ilyen volt ez a küzdelem az előrehaladásért.

Lehet, hogy fiatal korában olyan büszke léptű sudár menyecske volt ő is mint azok a simonfai asszonyok akiket nagyanyám ablakából néztem gyerekkoromban.
Piac napokon tejfölt, túrót hoztak, nagy vékában amit a fejükön vittek.
Tátott szájjal ámulva néztem ahogy fellendítik a vékát a fejükre amikor elmennek, karjukon is kosár, reng a sok szoknya utánuk.
Lehet, hogy a nagy terhek után nekik is így megtört a gerincük.

A bolt előtt még beszéltünk pár szót, aztán a zöldséges pultnál mosolygott újra rám, a retkek között válogatott.

Aztán többet már nem láttam, de derűs arca és a cinkos mosolya velem maradt.

Húsvét

  El Greco: Feltámadás

Mi mással is köszönthetném a Húsvétot mint egy Juhász Gyula verssel szokásom szerint.

Húsvétra

Köszönt e vers, te váltig visszatérő

Föltámadás a földi tájakon, 

Mezők smaragdja, nap tüzében égő,

Te zsendülő és zendülő pagony!

Köszönt e vers, élet, örökkön élő,

Fogadd könnyektől harmatos dalom:

Szívemnek már a gyász is röpke álom,

S az élet: győzelem az elmúláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,

Hadd ringatózzam a tavasz- zenén,

Öröm: neked ma ablakom kitárom,

Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!

Virágot áraszt a vérverte árok,

Fanyar tavasz, hadd énekellek én.

Hisz annyi elmulasztott tavaszom van

Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott,

 vigasztalódott sok tűnt nemzedék,

Én dalt jövendő húsvétjára zsongok

És neki szánok lombot és zenét.

E zene túlzeng majd minden harangot,

S betölt e Húsvét majd minden reményt.

Addig zöld ágban és piros virágban

Hirdesd világ, hogy új föltámadás van.