Délelőtti imádság.

Az oldalbejárat sorompójánál állt.
Mostanában ott szokott, régebben az áruház bejárata mellett, gondolom onnan eltanácsolták.
Előtte kosár, újságpapíron egy doboz tojás, vizes-edényben pár szál virág, egy két csokor petrezselyem.
Sötét haja régimódi magas kontyba tupírozva, cicanadrág, otthonka, arcán szenvtelen "gésamosoly".
Néha halkan odaszól valakinek: Tessék, tessék.

Ahogy átértem az úton már láttam ott áll.
A kezét összekulcsolva maga előtt tartotta. Majd a jobbkezét felemelte - keresztet vetett.
Megdöbbentem, imádkozott.
Ott az oldalbejárat sorompójánál, kicsi motyójával a lába előtt.
Csak úgy? - Vagy a vevőkért? - Vagy, hogy ne küldjék el, vagy ne büntessék meg?

Olyan régen láttam már ilyet, volt hogy tilos volt. Ismertem valakit akit a munkahelyén figyelmeztettek, ha keresztet vet a templom előtt elveszti az állását.
Nem tegnap volt, hisz már én is jócskán "tegnap előtti" vagyok.
Bizony leszoktattak bennünket, hogy hitünket ilyen formán vállaljuk.

Pár nap múlva, egy utcai dohányzóhely körül figyeltem fel egy cigarettázó csoportra.
Cigarettáztak, beszélgettek, az egyik barna bőrű fiatalember egyszer csak elkezdett keresztet vetni.
Nem igazán értettem milyen apropóból, bár a bíróság előtt álltak, gondoltam izgul és így nyugtatja magát.
Amikor elkerültem őket jöttem rá, hogy harangoznak.
Addig vetette a kereszteket amíg szólt a harang.

Juhász Gyula

Imádság a gyűlölködőkért

Én Jézusom, te nem gyűlölted őket,

A gyűlölőket és a köpködőket.

Szeretted ezt a szomorú világot

S az embert, ezt a nyomorú virágot.

Te tudtad, hogy mily nagy kereszt az élet,

És hogy fölöttünk csak az Úr ítélhet.

Szelíd szíved volt, ó pedig hatalmad

Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhat.

A megbocsájtást gyakoroltad egyre,

Míg égbe szállni felmentél a hegyre.

Ma is elégszer hallod a magasban

A gyűlölet hangját, mely égbe harsan.

A gyilkos ember hangját, aki részeg,

S a szeretet szavát feszítené meg.

Én Jézusom, most is csak szánd meg őket,

A gyűlölőket és a köpködőket.

Most is bocsáss meg nékik, mert lehet,

Hogy nem tudják tán, mit cselekszenek.