Farsangi maskarák.

Jön a báli szezon, természetesen az óvodában is!
Mit lehet tenni jelmez után kell nézni, vagy készíteni, a gyermek kívánsága szerint. Egy kislány mi más is szeretne lenni mint királylány, menyasszony, tündér, élményanyag szerint. A ruha legyen pörgős, hosszú "habos - babos", csillogós, rózsaszín.
Fejdísz, "garázspálca", csipkekesztyű, törékeny ruha és törékeny cipő mint a mesében.

Felforgattam "vackaimat" mit találok amiből mindezt létre lehet hozni. Hiányos volt a készlet bár találtam néhány kincset.
Csipkekesztyű, függönydarabok, és egy ruha, amit még az egyik kolléganőmtől kaptam amikor Boróka megszületett.
Turkálóban találta annyira megtetszett neki, hogy nem tudta otthagyni pedig nincs olyan korú leánygyermek a családban akinek jó lenne, így nekem adta.
Tele gyönggyel flitterrel, csipkével, igazi királylányos.

Elindultam hát beszerezni a hiányzó anyagot amiből pörgős szoknyát és palástot lehet varrni.
Szerencsém volt mert az első utamba eső turkálóban találtam hozzávaló anyagot, egy jobb napokat látott függönyt, rózsaszín batisztból.

Csillogós díszt is szerettem volna rá, így végigjártam a "távol keleti" boltokat, százforintos boltokat, végül az egyikben rátaláltam egy csomag tüll rózsára aminek eredeti funkciója függönydísz volt.

A kincsekkel felszerelve neki is álltam varrni. A szoknya három "emeletes", hogy jó bő legyen, de a derekán ne legyen túl vastag. Az alsó fodor dupla, mert a függöny csipkéjével van díszítve.
A dereka gumis.
A már meglevő kis ruha alja szépen ráterül a szoknyára.

Királylány jelmez:

Aztán varrtam palástot is, meg koronát is készítettem, bár fejdísz meg varázspálca van régebb óta.
Ugyan Öcsi még nem óvodás, de a báli lendület őt is elsodorta ő királyfi szeretne lenni.
Így természetesen neki is kellenek királyi ruhadarabok, úgy akartam, hogy mindegyiknek hasonló legyen, ne legyen belőle vita.

Szerencsére kincsestáramban találtam királyfiruhának valót, egy darab sötétítőfüggönyt, műszőrmekabátot és egy díszes paszománygombot.
A királyi koronákat arany kartonpapírból készítettem, Öcsiére királyi szőrmedíszt is tettem.

Királyfi jelmez:

Nem nagyon szereti ha valami van a fején kíváncsi vagyok felteszi-e a koronát.
Remélem tetszik majd a ruha mert mostanság egy törölközővel a vállán játssza, hogy ő a király.

Borókának szerettem volna "törékeny" cipőt is venni, de sajnos nem kaptam, vagy a fazon nem volt jó, vagy a méret, de nem adom fel, van még egy hét meg pár bolt amit még nem néztem meg.
Aztán indulhat a mulatság,már alig várom, hogy lássam Őket.

Házi "disznóságok".

Resztelt máj Feri bácsi emlékére:

A disznóvágás napján nem készítek mást, csak sütök a friss húsból és elkészítem a májat, ahogy édesapám barátjától tanultam.
Így frissen egész más íze van mint akármikor máskor, még ha a hentesnél veszek friss májat akkor sem lesz ilyen finom.

2 fej hagymát összevágok, nem kockára, csak "szálasra", 10-15 dkg margarinon lassan megpárolom, hogy szép zsemleszínű legyen.
A májat kb. félkilót, kétujjnyi csíkokra vágom, majd ezt fél centis szeletekre aprítom. Amikor a hagyma kész beleteszem a májat és jó tűzön gyorsan sokszor átforgatom.
Amikor a máj állaga megváltozik, látszik rajta, hogy már nem nyers sehol, beleteszek egy evőkanál majoránnát, megborsozom és szórok rá pirospaprikát. A lángot kisebbre veszem, még három négy percig kevergetem és elzárom alatta a gázt, ilyenkor megsózom.
Puha és omlós, nagyon finom, kenyérrel savanyúval.

Kolbász Lajos bácsi receptje szerint:

Amióta ketten maradtunk a disznóra a fiammal, szükségünk van "kottára" mert nincs meg a gyakorlat rutinja, hiszen amíg édesapám élt ő már ránézésre tudta miből mennyi kell.
Mindent mérünk és számolunk, ehhez kaptam egy jó receptet a barátnőm férjétől és már évek óta ezt használjuk, finom kolbász és szalámi lesz belőle.

10 kg  kolbászhús = 7 kg hús+ 3 kg zsírszalonna
21 dkg só
16 dkg pirospaprika
6 dkg őrölt fekete bors
8 dkg fokhagyma
1 dkg porcukor

Ez így finom ahogy van, néha a paprika minőségétől függően kell még tenni egy kicsit, ha nem elég jó a színe.
A nagy részét szalámibélbe töltjük, vékonybélbe kolbászt is töltünk, aminek egy részét lefagyasztom sütni.


Véres hurka, sütnivaló:

Van egy "ezeréves" receptfüzet az a címe, hogy - Házi disznóságok - és a házi disznóvágás csinját- binját részletezi.
Honnan van és mikori nem tudom, lapjai már sárgák és 24 forintba került, nem egy mai gyerek, Szövetkezet füzetek 2. ez van az elejére írva.
Ebből vettem a receptet, ez is bevált.

10 kiló masszához - ami magában foglalja a rizst a húsokat a zsiradékot
16 dkg só
3 dkg bors
3 dkg paprika
2 dkg majoránna
10 dkg vöröshagyma
+ a vér

Én szoktam beletenni  borókabogyó, szegfűbors, szegfűszeg megőrölt keverékéből egy mokkáskanálnyit.
Az unokaöcsém feleségétől ellestem hogyan lehet spárga nélkül megkötni a hurkabelet, így nagyon jól tudom egyedül is kötözni.
Abban a vesszőkosárban főzzük ki amit még az édesapám kötött erre a célra, máig sajnálom, hogy nem tanultam meg tőle kosarat fonni.

Más tölteléket nem készítünk, én szeretem a disznósajtot, de amennyit én megeszem azért nem érdemes vele vesződni.


Füstölt sonka szalonna pácolása:

Általában csak a tokaszalonnát szoktam meghagyni, mert csak ételbe használom, igaz amikor lejön a füstről még frissen meg szoktam kóstolni, de nem nagyon tetszik a gyomromnak. Így a következő szalonnázás többnyire a következő disznóvágás utánra elhalasztódik.
A hurkába való húsokkal együtt megfőzöm az abalében és amikor meghűlt lesózom a sonkával együtt.
Tudom sokan nem füstölik, hanem paprikás szalonnának készítik el, mi így szoktuk mindig, nagyon finom porhanyós marad.

Nem hagyunk nagy egész sonkát, hanem a combból két - két kisebb darabot szoktam meghagyni. Nem szeretjük a zsírosat így jobban tudok vele bánni.

A sonkát és a szalonnát jól bedörzsölöm sóval és három négy nap után főzök rá páclevet.

5 liter vízbe teszek
2 fej vöröshagymát
1 fej fokhagymát
6-8 babérlevelet
1- 1 kávéskanál fekete borsot, szegfűborsot, borókabogyót
6 - 8 szem szegfűszeget

A fűszereket összetöröm kicsit, a hagymát felszeletelem, a vízbe teszem és jól összeforralom.
Amikor teljesen kihűlt a húsokra öntöm, ha nem lepi el ki lehet még egészíteni vízzel.

Időnként megforgatom és mielőtt füstre vinnénk jó meleg vízben alaposan lemosom, hogy megfogja a füst.
Megkötözöm, és mehet is a füstre, a helyet a barátnőmék adják, nekik van füstölőjük, de a fiam készíti a füstöt megtanulta hogy kell.
Amit az ember egyszer megtanul azt nem veheti el tőle senki.

Szeretem a látványt meg az illatot amikor a padláson lógnak a "disznóságok".
Amikor megjönnek a melegebb napok, mindent lehozunk a padlásról és irány a fagyasztó, így nem szárad ki ehetetlenre semmi.
Folpac fóliába majd nylonzacskóba csomagolom, így nem jön ki nagyon a szaga, hamar kiolvad amikor elővesszük.

Nem kevés munka van vele, de megéri mert amellett , hogy finom, tudom, hogy mi van benne és nem utolsó sorban sokkal olcsóbb mint a bolti.
Egyszerre egy disznóért sokat kell fizetni, de a szalámin már bejön az ára, ezért amíg jut rá meg bírom  ezután is megbirkózunk vele.

"Megdöglött-e az a disznó..............."

                                                                                                                                                                                                                                             

                                                                                                             

                                                                                                                                                                                                               

                                                 

Megdöglött-e az a disznó, akit megöltek?

Maradt-e a hurkájából, adjanak egyet!

Mer holnap péntek lesz,

a maradék nem jó lesz.

Fülét, farkát a papoknak,

Hurkáját a diákoknak,

adjanak egyet!

(Gönyey 1938: 227)

                                                                                

Karácsony előtt egy héttel disznót vágtunk.                         

 Ez mindig izgalmakkal és emlékekkel teli foglalatoskodás.Most sem volt ez másképp, már egy héttel előtte elkezdünk készülődni. Kitakarítani a "műhelyt" előpakolni a hozzávalókat, aztán egy fél nap mire minden edényt elmosogatok ami kell.

Aztán a "NAP", koránkelés, tűzrakás, toporgás.
Mostanában nem találkozom élőben a disznóval, csak darabokban, már úgy hozza haza a fiam onnan ahol vesszük.
Éjszakás volt, így műszak után esett meg a dolog, mire hazaért majdnem fél tizenkettő volt.
Volt időm felidézni az emlékeket. -

Disznóvágás mindig volt, alig emlékszem olyan évre amikor nem, mindig az édesapám vágta.
Az első emlékem talán három éves korom körül lehetett, a Nagyanyámnál voltunk, nála voltam iskolás koromig, hogy a szüleim dolgozni tudjanak.
A házban volt egy lakó, idős néni, rá bíztak, gondolom, hogy ne legyek láb alatt.
Tudtam, hogy mi történik, "ismertem" a disznót hiszen a nagymama nevelgette, talán még neve is volt.
Ma is emlékszem a szobára, még nem igazán láttam föl az asztalra, így az "alulnézet" ami előttem van.Olyan magasan volt az ablak, hogy esélyem sem volt kinézni rajta, csak az érzés maradt meg bennem, ott kint történik valami én meg kimaradok belőle.
Mindig nagy élmény volt számomra a disznóvágás hiszen akkor mindenki eljött a Nagymamához.
Olyan sokan voltunk, hogy volt aki a földön aludt, nekem ezt soha nem engedték pedig mindig szerettem volna kipróbálni.
Azért nem voltam nagyon szomorú, mert az édesapám mellett aludhattam. Emlékszem abban a szobában nem volt fűtés, csak forró cserepet jól becsomagolva tettünk az ágyunkba, hogy ne fázzunk, mégis még most is a bőrömön érzem az ágynemű hidegségét.
Aztán amikor édesapám is lefeküdt már nem fáztam, emlékszem az illatra amit magával hozott, a reggeli áldomás a fűszerek, a Nagypapa bora, cigaretta a napi munka illata.

Majdnem húsz éve, hogy nincs velünk, de ha gyanta illatot érzek mindig ő jut az eszembe. Ezermester volt, az asztalosság volt a fő tevékenysége, noha nem  volt a szakmája.
Gyanta és cigaretta, cigaretta és levendula kölni, ez volt számomra az otthon illata, a szüleim illata.

Aztán a későbbi disznóvágások is midig emlékezetesek voltak, hol ezért, hol azért.Sokáig lehetett emlegetni az eseményeket,mert  mindig volt valami kaland, különösen addig történtek ezek amíg a disznó még élt.
Volt amikor elszaladt, amikor a nagybátyámat beszorította a kerítés meg a fa közé ami aztán lehúzta a bőrt a füléről, amikor nem tudták kicsalogatni az ólból.

Mindig családi meg baráti összejövetel volt a disznóvágás, izgalommal vidámsággal fáradtsággal.
A "neuralgikus" pont, a bélpucolás, ez mindig a nagybátyám és felesége tevékenysége volt, azért mert ő értett hozzá, vele meg a felesége tudott bánni, nem volt a türelem szobra.Nagyon szerettem őket, sok sok szép élményem maradt velük kapcsolatban.

Már harminc éve élünk ebben a házban, amikor ideköltöztünk a szüleim még erejük teljében voltak. Egyszerre két disznót vágtunk, kihasználva a fagyasztóládák adta lehetőséget. Az volt ám a "maratoni meló".
Akkor inkább már baráti összejövetel volt, az unokaöcsém képviselte a családot, ő segített édesapámnak.
Ezeknek is más hangulata volt
Mindig azonos volt a menü, húsleves, resztelt máj, vesevelő, sült hús, finom házi savanyúság.

Sajnos korán elveszítettük az édesapámat, a disznóvágások hangulata is egészen megváltozott. Idegenek vágták a disznót, én voltam a segéd, se rokonok, se barátok. Az édesanyám is hamar lebetegedett, aztán feladta, ő is elment.
Hárman maradtunk a gyerekeimmel. A lányom soha sem lelkesedett ezért az elfoglaltságért, minden mást megcsinált, csak konkrétan ne kelljen részt vennie.
Pár éve már úgy van, hogy ahonnan vesszük a disznót, ott levágja valaki, darabokban hazakerül aztán itthon ketten elvégezzük a többi munkát.
A lányom most a kicsik miatt sem tudna segíteni így ketten maradtunk. -

Megbirkóztunk a dologgal, nem volt könnyű, csináltuk két napig, ekkora disznóval ketten még nem birkóztunk, 196 kiló volt, de most tele a fagyasztó meg a padlás.
Lesz mit adni a Csöppöknek amikor kérik:" Nagyi kérek kóbászt."