Találtam egy verset.

 Édesapám munkatársairól, barátairól készült képek dobozában találtam ezt a verset.
Nincs címe, a költőt sem ismerem, de nagyon szép.
Pár sor az egész de annyi mindent elmesél.


Székely János


Tudom én, kedves, hogy sosem leszel
Törvényben sem és bűnben sem a társam.
Tudom, hogy nincs és már nem is lehet
Jogom, hogy magam életedbe ártsam.

Tudom én kedves, hogy virágaid
Énnekem már csak bánatot teremnek.
És mégis boldog és hálás vagyok
Azért, hogy vagy, és azért,hogy szeretlek

Fellombozol, mint csonka fát a komló.
A legnagyobb rossz és a legnagyobb jó
Vagy énnekem a földön és égben.

Láng vagy, mely perzsel, míg köröttem lengett
De távolból éltet és melenget.
Elveszett társam, Megnyert kedvesem.



Rákerestem:
Székely János 1929 - 1992 romániai magyar költő, író, műfordító