Buli a konyhában.

 Az a hír járja, hogy a legjobb buli a konyhában szokott lenni.

Nekem ehhez alkalom sem kell tudok bulizni bármikor egyedül is.
Én is nehezen tudom elfogadni "korlátaimat" ami az idő múlásával egyre többször akadályoz.
Amikor még dolgoztam a péntek volt a "bulinap", amikor hazaértem a munkából nekiálltam főzni, hogy következő héten legyen mit vinni mert a munkahelyemen már nem volt étkezés.
Persze nem csak egyfélét főztem, hanem többfélét amit aztán kiadagolva lefagyasztottam, esetleg hét közben csak köretet kellett hozzá csinálni.
Sokszor kétszer is megfordult minden edény a mosogatóban mire végére értem a menünek.

Amióta itthon vagyok ezek a "bulinapok" akkor vannak amikor várom az unokáimat.
Ez a mai ilyen volt,több mindennek nekiálltam,hogy majd legyen mit vinniük is ha elmennek,ezzel tudok segíteni a lányomnak, hogy a két kicsi mellett legyen tartaléka ha nincs ideje főzni.

Nem a főzéssel kezdtem a napot, mert tegnap hirtelen felindulásból elkezdtem magamnak is varrni egy nyárra való szatyrot, azt még befejeztem.
Aztán bevásároltam, hazajöttem elindítottam a mosógépet had dolgozzon.

Aztán buli a konyhában.: húsleves, a leveszöldségből vadas, székelykáposzta, almás-pite, rizstej ( miért ne most próbáljam ki ) ételízesítő friss zöldségekből, meg egy nagy kupac petrezselyemzöldje aprításra fagyasztásra várva.

Vannak napok amikor a gravitáció fokozottan működésbe lép. Ez a mai ilyen volt. Ami leeshetett az leesett, ami kiborulhatott kiborult.
A fahéjas üveget az egyik kezemmel levertem a másikkal el akartam kapni, ennek következtében dupla szaltóval a padlón landolt fahéjfelhőbe borítva az egész konyhát, annyi sem maradt amennyit az almás-pite almájába tehettem.
Soron kívüli porszívózás, felmosás, lemosás, helyben járás.

Közben teregetés mert a mosógép rendületlenül dolgozott.
A pite tésztájából valószínűleg kihagytam a sütőport mert csak nem akart egy kicsit sem nőni, a tészta folyton szétszakadt darabokban tudtam csak a tepsibe tenni, pedig eddig mindig simán ment. Lehet, hogy mást is kihagytam belőle?
Szerencsére a végeredmény jó lett.

Mire mindennel kész lettem hegyekben állt a mosatlan, pedig közben is mosogattam.
Végzett a mosógép is.
Nekem is "végem".

Így zajlik egy buli a nagyi konyhájában, délelőtt tíztől délután négyig.
Talán nem kellene ennyi mindent csinálnom már egyszerre, valahogy nem megy úgy mint régen.

Francois Villon: A szép fegyverkovácsné panasza öregkorában

..............................

"Együgyű, vén anyók, magunk,

panaszkodunk örök sóhajban,

a földön mélyen guggolunk,

mint rongyok, úgy ülünk a bajban,

tüzet rakunk, ha némi gally van,

a rőzse ritka lángja reszket.

De szépek is voltunk mi hajdan! ....

S ez másokkal is így megeshet."