A fiam figyelmetlenül. elhagyta a tárcáját az egyik barkácsáruház parkolójában..
Elhinni sem akartam, mert kicsi kora óta mindig nagyon vigyázott minden holmijára, gondos és precíz mindenben.
Engem hívott telefonon,hogy megbeszéljük hol találkozzunk, közben a az autó motorházának tetejére rakta le ami a kezében volt.
Amikor elért hozzám akkor vette észre, hogy a tárcája hiányzik.
Persze " lóhalálában" rohantunk vissza, bár nem sok reménnyel, hogy még megtalálhatjuk.
Minden irata benne volt, bankkártyák, a kocsi minden papírja, az utazási igazolványa.
Mindenhol megkérdeztük, a benzinkútnál, az áruházban, minden parkoló kocsi alá benéztünk, minden fűcsomót megturkáltuk sehol semmi.
Végigmentünk az úton amerre kikanyarodott
Alapvetően a jóban bizakodva, de a "világ romlottságát" tapasztalva a magam megnyugtatására körbejártam a környéket.
Azon a részen van egy nagyobb park elég sűrű bokrokkal, minden bokor alját megmásztam, hátha valaki bedobta miután kivette belőle a pénzt.
Elmentem a közeli lakótelep házaiig, megláttam a kukákat és úgy gondoltam beléjük tekintek.
Amit a kukákban lelni lehet az megérne egy "misét",- borítékok névvel címmel! -karácsonyról maradt fém süteményes doboz, tartalmukat rejtő reklámszatyrok, kenyér, ruhák.
A szemét elemzésével foglalkozó szakemberek csemegézhettek volna.
Én mondjuk nem élveztem annyira, mert büdös volt és szutykos. Aki esetleg látott a kukákban turkálni üzenem nem csúszott félre az életem ez volt az ok, hogy kukáztam.
Egész idő alatt az járt az eszemben meglesz - meglesz, talán mire hazaérünk bent lesz a postaládában.
Ahogy itthon nyitottam a kaput, lopva belenéztem a postaládába - üres volt.
Aztán itthon letiltattuk a bankkártyákat. Felhívtuk a lányomat, hogy a hétvégi programot átszervezzük, unokámnak volt a hároméves szülinapi bulija, papírok, a kocsi papírjai nélkül nem tudtunk autóval menni.
Szomorkodtunk egy sort, hogy autó nélkül a munkája miatt a fiam lemarad imádott unokahúga első "bulijáról".
A sok sütit amit sütöttem itthon kell hagynom mert busszal nem tudom majd elvinni.
Elkezdtünk számolgatni mi mennyibe fog kerülni, új igazolványok, forgalmi, az utazási igazolvány mi-egyéb,
elkeserítő összeg jött ki a végén.
Amint ott tébláboltunk arra lettünk figyelmesek, hogy valaki kopogtat az ablakon.
A szomszéd Irénke állt az ablak alatt és nyújtotta a fiam tárcáját.
Az a perc volt egyben a Húsvét meg a Karácsony és minden ünnep ami az életben fellelhető.
Kiderült, hogy egy fiatal pár hozta vissza, a kutyától nem mertek becsengetni csak várakoztak a kapu előtt.
Irénke észrevette őket így került hozzá a tárca.
Nem tudjuk kik voltak igy megköszönni sem tudjuk.
A Somogyi Hírlap Olvasói üzenetek rovatának küldtünk egy köszönő SMS-t de máig még nem jelent meg.
Így itt köszönöm meg annak a fiatal párnak, hogy megerősítették hitemet Istenben és az Emberekben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése