Betlehem karácsonyra.

Ezt a Betlehemet több mint tíz évvel ezelőtt készítettem. Nem tudom jól emlékszem e mintha a Praktika Magazinban láttam volna  hasonló technikával készült figurákat.A házikót a fiam alkotta, ami egy falapra lett rögzítve és a környezetét is berendeztem.
Minden karácsonykor a fa alá tettük és sokszor eszembe jutott, hogy gyermekkoromban is volt ilyesmi a fa alatt, igaz már nem nagyon emlékszem rá pontosan, de szerettem vele játszani.

 Igazi értelmét akkor kapta amikor megszülettek az unokáim, akkor lett igazán "használatba véve"!
Nagyon szerettek vele játszani, hordták vitték a babákat, takargatták etetgették, győztem mindig összeszedni, hogy minden darabja megmaradjon.
Már régóta terveztem, hogy készítek nekik is egy hasonlót, kicsit nagyobb léptékben amivel jobban tudnak játszani és az ő Betlehemük lehet otthon a karácsonyfa alatt.

Ezek a bábok 7-8 cm.esek az újak 20-22 cm-esek.
Az alapjuk drótból készült, így lehet őket hajtogatni, kezüket lábukat mozgatni, tudnak ülni állni.

Erre kerül a test ami vatelin, fonallal ráerősítve:

 

Erre, zokniból készül a borítás amivel elkészül a test maga:

 Aztán készül el az arc, a haj, az öltözék:

 Sokáig törtem a fejem mi legyen az amibe el is lehet tenni következő karácsonyig, úgy hogy ne szóródjon szét, ne vesszen el belőle semmi, de méltó környezetet is ad amiben a fa alá lehet tenni.

Mindenképpen dobozban gondolkodtam, csak nem tudtam hogyan is tudnám jól elkészíteni.

Akkor jutott eszembe, hogy pár évvel ezelőtt, lomtalanításkor valaki a ház előtt hagyott egy nagyobb fa dobozt.

Valamikor valószínűleg szerszám vagy valami hasonló volt bent, a külseje egész jó volt a belseje eléggé tönkrement.

Kitaláltam, hogy keresek bele velúrhoz hasonló barna anyagot amivel bevonom a belsejét.Szerencsére kedvenc turkálómban találtam is egy inget aminek ilyen anyaga volt, ezzel vontam be a belsejét. Karácsonyfa díszből vágtam ki a csillagokat amit ráragasztottam a felső részre.

A külseje barnára lett lefestve, a dobozon van egy kis zár is, így jól összecsukható. A tetejét és az alját oldalt összekapcsoltam egy-egy pánttal, ha a doboz nyitva van nem csuklik hátra a teteje, nem is csukódik be.

 Józsefet és Máriát egyszerű ruhákba öltöztettem, a királyokat feldíszítettem gyöngyökkel "arannyal", a ruhájukat arany, ezüst farkasfoggal.
Két birka is készült ami nem nagyon látszik a képen, kifordított frottír zokni a bundájuk.
A bábukat lehet öltöztetni-vetkőztetni.

Nagy örömmel készítettem ők is nagyon örültek neki, az idén már ott lehet a karácsonyfájuk alatt, talán még a gyermekeik is láthatják.

A pilóta keksz mióta az eszemet tudom kedvenc a családban, tulajdonképpen nem hallottam olyanról , hogy valaki a pilóta kekszet ne szeretné. A nosalty.hu oldalon bukkantam erre a különleges receptre: pilótakeksz süti formában. Gyereknapra is szuper ötlet!
Hozzávalók / 6 adag
Tészta

• 40 dkg liszt
• 12 dkg porcukor
• 2 db tojássárgája
• 10 dkg vaj
• 175 g tejföl
• 20 g cukrozatlan kakaópor (1 evőkanál)
• 1 teáskanál sütőpor

Krém

• 2 tasak csokoládés pudingpor
• 5 dl tej
• 10 dkg vaj
• 12 dkg cukor
• 10 dkg nutella (2 nagy evőkanál)

Elkészítés

1. A lisztben elkeverjük a porcukrot, sütőport és egy csipet sót. Belemorzsoljuk a vajat, és a tojássárgájával valamint a tejföllel, könnyen gyúrható tésztát készítünk. Lehet, hogy kevesebb tejföl is elég, ez függ a liszt minőségétől.
2. A tészta egyharmad részét félretesszük, a kétharmad részbe pedig beledolgozzuk a kakaót.
3. Megsütjük a lapokat, 1 simát és 2 barnát. A lapokat ne süssük túl, mert kiszáradnak! 180 fokon kb. 8-10 perc. Sütés előtt szurkáljuk meg villával, hogy ne púposodjon fel.
4. A krémhez folyamatos keverés mellett sűrűre főzzük a tejben a pudingport, még forrón belekeverjük a cukrot.
5. Ha kihűlt a puding, a puha vajat és a nutellát gépi habverővel alaposan összedolgozzuk.
6. Végül megtöltjük a lapokat. A krémből hagyhatunk a tetejére, de bevonhatjuk csokimázzal is. Másnap szeleteljük, addig a lapok bepuhulnak.

 

Mire jó egy régi "rongy" ?

Ki tudja mióta őrizgettem egy régi párnahuzatot, a széle körben szépen hímezve, rajta monogram.

Ahhoz képest, hogy talán már  nyolcvan kilencven évvel ezelőtt készült nagyon jó állapotban volt, nem hiszem, hogy sokat használták volna.

Borikám kinőtte a kis-kötényt amit varrtam neki régebben, úgy gondoltam, hogy egy igazi csajos kötényt varrok. Akkor jutott eszembe a párnahuzat úgy gondoltam ez jó újjászületés lesz a régi anyagnak.

A szabása ugyanolyan egyszerű mint a régebbi köténynek ( Kis-kötény félóra alatt régebbi bejegyzés), persze már nagyobb méretben.

Úgy szabtam, hogy a szélén lévő hímzés jól érvényesüljön és a szép monogram is megmaradjon.

Amíg varrtam régi emlékek jártak a fejemben, újra kisgyermekként a nagymamámnál voltam.

Előjöttek az illatok, a tárgyak az emberek.

"Keresztke" - apai  nagyanyám testvére volt. Kicsiként nem gondolkodtam rajta miért más ő mint a körülöttem lévő többi felnőtt.

Szerettem olyannak fogadtam el amilyen, tudtam, hogy vigyázni kell rá és ha valami baj van szaladni kell nagymamáért.

Nehezen mozgott, gyakran elesett nem engedte, hogy nagymamáért menjek, kérte, hogy toljam oda a széket és felkelt egyedül.

Mindig nyúztam, hogy meséljen, sokat foglalkozott velem

Egyszer megijedtem, hogy bajt okoztam neki, sokkal később jöttem rá, hogy becsapott.

Nem értettem miért nevettek ki.

A könyökét mutatta, valami sárga lógott rajta és fura vöröses volt körülötte a bőr.

Nézd - mondta - kijött a könyökömön a sok mese!

Szólni sem mertem, csak néztem miért nevetnek körülöttem, valami motoszkált a fejemben, hogy talán mégsem olyan nagy a baj.

Már egész nagylány voltam ő már nem élt amikor rájöttem, hogy valószínű hogy elesett és a könyökén lett egy seb amire krémet tett egy tubusból ezzel csapott be.

   

A kötény varrása közben jöttem rá, hogy az emlékeimen kívül szinte semmit nem tudok róla. Szerencsés vagyok még van valaki, édesapám fiatalabb húga, akitől meg tudtam kérdezni milyen is volt az élete.

Egészségesen született, de csecsemő korában leejtették, ennek következtében az egyik lába rövidebb lett,ez aztán meg is határozta az egész életét.
Soha férjhez nem ment. Évtizedekig az egyik öccse háztartását vezette: Amikor ez a testvére meghalt nagyanyámékhoz költözött hogy a négy gyerek mellett segítségére legyen.
A két fiúnak a keresztanyja lett innen a "Keresztke" név.
Mindenki szeretettel emlékezett rá.

Elgondolkodtam milyen is lehetett igazán az élete.
Hogyan élte meg ami vele történt?
Nyilván neki is voltak álmai vágyai. Volt e szerelmes? Minek örült, mit szeretett, miben lelte örömét?
Hogyan viszonyult hozzá a környezete, nem érezte e magát alárendeltnek, kevesebbnek?
Annyi kérdés amire soha nem kapok választ.

Nyilván ő is készült egy boldog életre, férjhez menésre, hiszen ez a párnahuzat a "stafírungja" része volt.
Milyen különös az élet, merre hova sodródnak a tárgyak, egyik embertől a másikig.
Szinte amerre járunk hagyunk valamit magunkból a tárgyainkból, amik a környezetünk számára emlékeket jelentenek rólunk.

Mi járhatott a fejében amikor a monogramokat hímezte a párnahuzatokba, talán szerelemben, házasságban gyermekekben reménykedett.

S.Á.

Shrenk Ágnes
Hat éves voltam amikor meghalt, ez a párnahuzat mégis költözéseken jövés menésen át hozzám került.
Most az én unokám köténye lett, a család történetében átélt majd száz évet!

Keresztke köszönöm!

Farsangos: Batman és a menyasszony.

A Pókember után Denevérember volt Boti  kívánsága a múlt évi farsangra.
Szerencsére a "vacakjaim" majdnem kimeríthetetlen tárházában találtam egy jó nagy darab fekete szövetet.
Először a palástot szabtam ki, hogy jobban tudjak kalkulálni az anyaggal.
Az alját kicakkoztam, sűrű cikk-cakk öltéssel eltisztáztam, rávarrtam az emblémát.

Úgy gondoltam az egyszerűség kedvéért a felsőt és a palástot egybe dolgozom, így egyszerűbb lesz felvenni és nem is csúszkál majd le a válláról.

A felső tulajdonképpen egy mellény, a "kockahas" kiérdemesült melltartók szivacsos részeiből készült.

A denevér emblémákat már előre elkészítettem, amikor felvarrtam az "izmokat" rávarrtam az emblémát is.

Aztán a mellény vállrészére rádolgoztam a palástot.

A sapka tulajdonképpen egy kapucni, természetesen szarvacskákkal.

Nagyon tetszett Botikámnak, de sajnos a farsangi buli napján éppen beteg volt,így nem tudta igazán kiélvezni a farsangot. A jelmez azért nem vész kárba, mert használja otthon.

Bobikám menyasszonyi ruhát szeretett volna farsangra.
Itt már gondban voltam, mert nem volt akkora darab anyagom amiből a ruha kijött volna, "pörgős szoknyával"

Ellátogattam hát kedvenc turkálómba és találtam is egy szép fényes könnyű, előzőleg  valószínűleg függönyként funkcionáló anyagot.

Ebből kijött egy egész kör bőségű loknis szoknya.

A felsőhöz könnyű függöny anyagból varrtam ujjat, a szoknya fodrát és a fátylat is ebből készítettem.

A koszorú alapja egy műanyag "hurka" amit bevontam a ruha anyagával és erre dolgoztam rá a rózsákat,és a fátylat.

A  művirág szálait szétszedtem és kicsi kerek csokrot készítettem belőle.

Aztán a ládafiából kikerestem még egy fehér gyöngy nyakláncot, karkötőt és természetesen egy fehér csipke kesztyűt ami anno az én kezemen díszelgett az esküvőmön.

Szerencsére ő nem volt beteg, így jót buliztak a farsangon.
Még nem tudom az idén mire készüljek milyen jelmezt szeretnének, de hamarosan biztosan kiderül!