Fáradt voltam, fáztam, különösen a lábam, pedig volt rajtam zokni.. Próbáltam jól beburkolózni a takarómba.
Nem igazán voltam álmos, elkalandoztak a gondolataim, most jó lenne a Nagymama meleg "sindője" a lábamhoz.
-
A "sparhelten" szokta forróra melegíteni a cserepet, majd jól bebugyolálta valami ruhafélébe és bedugta a takaró alá a lábunkhoz.
Néha megpörkölődött a forró cseréptől ez a ruha még most is az orromban érzem a szagát.
A szobában ahol aludtunk nem volt kémény, így fűtés sem, a hideg ágyba bújni elég megrázó élmény volt, de a lábunknál a meleg cserép lassan átmelegített.
Együtt aludtam vele, így egymást is melegítettük, jókat aludtam mellette.
Hatéves koromig velük laktam, hogy a szüleim dolgozni tudjanak.
Még ma is pontosan emlékszem a szoba minden szögletére, különösen az alsó harmadára hiszen kicsi voltam és ebből a perspektívából néztem a világot.
A szoba ajtajában volt egy darab linóleum, ami mindig szépen ki volt "vikszelve" jól lehetett rajta csúszkálni. Tettem ezt olyankor amikor valami oknál fogva büntetésben voltam és az ajtó mellé lettem térdepeltetve, hogy gondolkozzam el azon mit is tettem.
Persze nagymama nem őrzött engem ebben az állapotomban, így egy darabig jó kislány módjára térdepeltem, aztán leültem a linóleumra és csuda jól elszórakoztam pörögtem-forogtam csúszkáltam rajta.
Aztán az asztal alját is nagyon szerettem, az alsó keresztrészen volt a medvés doboz!
Fekete doboz a tetején egy medve feküdt, ezt kellett elfordítani ahhoz, hogy a doboz kinyíljon.
Szerettem nyitogatni, ugyan nem volt benne semmi.
Az ablak alatt volt egy kis dobogó, ha ráálltam éppen kiláttam egy kicsit az ablakon, de szerettem rajta üldögélni is és nézegettem a szekrény tetején magasan felettem egy kis szobrocskát. Egy kislány olvasott egy könyvet a fejét tenyerébe hajtva. Szerettem nézni amikor nagymama néha mésszel átfestette, hogy szép fehér legyen.
Most is a szekrény tetején van csak már az én szobámban, egy kis gipsz szobor, lehet,hogy valamikor egy nagy könyvtárban lehetett könyvtámasz, nem tudom hogyan kerülhetett a nagymamához.
Aztán a nagy tükör, szerettem nézni amikor nagymama fésülte a haját. Akkor még hosszú volt a haja, egy érdekes csat szerűségre csavarta rá a haját amit a végén összekapcsolt és így egy kis konty lett belőle.
Szerettem a tükrön lévő dobozokban kotorászni, különösen egy fekete gyöngysor varázsolt el, sokáig el tudtam nézegetni.
Aztán a szekrények aljában lévő kincsek is nagyon érdekeltek, különösen nagymama magas sarkú cipője. Nagyanyámnak nagyon kicsi lába volt, persze mindig próbálgattam a cipőjét, mint a lányok általában.
A nagyapám ágya körül nem portyáztam féltem a sötét "mélységtől" alatta. Mellette az éjjeliszekrényen volt egy lámpa, meg mindig könyv. nagyon sokat olvasott, később volt,hogy én vittem vissza a könyvet a vasutas könyvtárba.
Azt mondta olyan könyvet hozzak amit még nem olvasott, a könyvtáros alig talált valami könyvet aminek az olvasójegyén ne lett volna a neve.
-
Ezeken a dolgokon elméláztam, a Nagymama meleg "sindőjét" a lábamhoz képzeltem és elaludtam.
