Keresés ebben a blogban

2012. február 21., kedd

Forgácsfánk lekvárhabbal.






Még soha nem sütöttem forgácsfánkot, gondoltam itt az ideje, hogy megpróbáljam, szép is lett finom is máskor is kipróbálom.

Forgácsfánk, Péter Jánosné Süteményes könyvéből:

6 tojás sárgáját 2 dl tejföllel, 50 dkg liszttel, 2 evőkanál cukorral és 2 evőkanál rummal összegyúrjuk.
30 percig pihentetjük.
Levestészta vékonyságúra kinyújtjuk és derelyevágóval téglalap alakúra felvágjuk.
A közepén kétszer bevágjuk és forró olajban kisütjük.
Még melegen vaníliás porcukorral megszórjuk.

Annyiban tértem el a recepttől, hogy tejföl helyett vízzel gyúrtam össze mivel tejérzékeny vagyok.
Rum nem volt itthon így konyakot tettem bele, mert a rumnak nem csak az íze kell hanem az alkoholtartalma is.


Eszembe jutott, hogy régen az unokabátyám szokott a forgácsfánk mellé lekvárhabot készíteni, így én is készítettem.
A receptet egy réges-régi kis konyhai naptár hátulján találtam, az édesanyám megőrizte ezeket a kis naptárakat a receptek miatt.

 Hamis tejszínhab:

 15 dkg cukorból 1,5 dl vízzel szirupot főzünk. Addig főzzük amíg hólyagosodni kezd. A szirupból egy keveset tányérra teszünk, ha hűlés után jól formálható akkor a szirup jó ellenkező esetben tovább főzzük.
4 tojás fehérjéből kemény habot verünk, belekeverünk 1 evőkanál porcukrot majd állandó keverés közben belecsurgatjuk a szirupot.
Félretesszük hűlni, de közben többször megkeverjük.
Ezt a habot ízesíthetjük a szirupba főzött vaníliával, vagy a habba kevert áttört gyümölccsel, lekvárral, feketekávéval, darált dióval.
Ez a hab nem esik össze, sütemények, torták töltésére díszítésére használható.

Mivel nekem 6 tojás fehérjém volt, mindet felvertem, a hozzávalókat átszámoltam:
22,5 dkg cukor
2,25 dl víz
1,5 evőkanál porcukor

Amikor a habot jó keményre felvertem apránként beletettem 2,5 dl meggylekvárt és utána a szirupot.
Villámgyorsan elfogyott.

2012. február 15., szerda

Múlhatatlan szerelemmel...............


Juhász Gyula
Szerelem 

Szép, ősi szó, mámoros messze illat,
Távoli akkord, fájó és örök,            
Beárnyékozod borús álmainkat:       
Égi követ liliomok között                 
 A végzet voltál vesztett ifjúságom       
   Szent tavaszában: élet és halál,            
   Bús életem és gyönyörű halálom,         
    És elhagytál!                                        

Emlékezem reád vigíliákon,               
 Könyvek és könnyek és borok között,
 Ha elkerül a béke és az álom,             
  S az elmúlás rút váza rám zörög.          
Emlékezem, és nem fáj már az élet,   
Emlékezem és nem fáj a halál:           
Szelíd arkangyal, nyilad erre téved,   
És eltalál!                                          
                  
Elgondolkodtat a Valentin nap életem szerelmeiről, volt boldog és boldogtalan, reménytelen és halálos, persze halálosan reménytelen is.
Független a kortól, három éves vagy , vagy hetven a szerelem ugyanúgy belefészkel a szívedbe, kitölti, szárnyal veled, vagy meggyötör.
Voltak szerelmek amik kihunytak, majd évek múltán újra fellángoltak, új megvilágításba helyezve a kapcsolatot.
Szerelmesnek lenni jó, ahogy múltak felettem az évek megváltozott ugyan a jelentősége, de még bármi megtörténhet.

Mostanság egy másféle szerelem tölti be a szívemet, ami lassan negyven éve kíséri  az életemet.   
Számomra az anyaság is szerelem, múlhatatlan, egész más sokkal erősebb mint amit egy férfi iránt éreztem valaha is.
Sosem múlik és nem lanyhul, akkor sem ha okkal vagy igazságtalanul megbánt, ha nem találok megoldást, ha nem tudom megváltoztatni a múltat és nem tudom átlépni az árnyékomat.

Az unokáimmal újra élem a fiatal koromat, azt mondják az ember az unokáit jobban tudja szeretni mint a gyermekeit. 
Én ezt nem így érzem, mindegyiket egyformán szeretem, múlhatatlanul!