NAGYANYÁM KERTJE III. 

                                            A felső udvar, meg a szoszéd fiú és ................

A nagyanyámék háza lent volt utcafron, az udvar is de mögötte a kert már több lépcsővel volt elérhető. Az a bizonyos lépcső, amiről már beszéltem. 

A lépcsőn egy kisebb uvarba értünk. innen még  öt hat lépcső vezetett fel a kertbe.

Ez volt a felső udvar, itt voltak az állatok, nyulak, libák, tyukok, volt egy kisebb kertrész ahol egy kis diófa volt amire könnyen fel lehetett mászni. A disznóól teteje itt ért véget és onnan le lehetett látni egészen az utcára. Telis tele volt kőrózsával a tető, ami volt hogy jó szolgálatot tett amikor fájt a fülem, nagymama azzal gyógyította.

Disznóvgás idején mi unokák, az unokahugommal és unokaöcsémmel ide voltunk felküldve, hogy ne legyünk lábalatt amíg leszurják a disznót, innen mindent láttunk.

A konyha padlására is innen lehetett belépni, na ott voltak ám kincsek. Régi ruhák, kacatok,az unokahugommal mindig beőltöztünk valami ruhába, függönybe, aztán leosontunk a lépcsőn, hogy a nagymama ne vegye észre és ki az utcára. ugrabugráltunk a járdán aztán ha jött valaki gyorsan beszaladtunk, nagy nevetések közben.

Az állatok között is szerettem játszani, különösen a nyuszkat szerettem simogatni, ugyan a nagyapám nem nagyon örült neki amkor kiszedtem őket a ketrecből.

Az is nagyon érdekelt amikor a nagymama a libákat tömte, a libák nagyok voltak a nagyanyám picike, sokszor úgy kellett egyiket másikat lebirkóznia, hogy sikerüljőn.

Talán 4, 5 éves lehettem vagy még annyi sem amikor különös kalandba keveredtem, már nem emlékszem  hol vagy hogyan de átkerültem a szomszédba. Emlékezetem szerint a felsőudvarból nem volt átjárás, lehet, hogy a kerten keresztül mentem, az is lehet, hogy a szomszéd fiú hívott át.

Bementünk egy magas ajtón, a hely tele volt szénával szerszámokkal, mire észbekaptam a fiú becsukta a nagy ajtót nekitámaszkodott, én megijedtem ő nem engedett ki.

Még mindig emlékszem az ajtó desszkái között besütött a nap és nem tudtam most mi lesz, féltem.

A fiú nevezzük Pistának, előhúzott valamit a nadrágjából aminek olyan formája volt mint a hegyes erőspaprikának a kertben, csak nem zöld volt.                                                                                              Aztán azt akarta, hogy mutassam meg én is mi van a napozómban.

Nem emlékszem pontosan mi is történt, valószínű, hogy sírni keztdtem, vagy kiabálni, de hirtelen kiengedett, én meg szaladtam haza .Ahogy visszaemlékszem láttam az édesanyját az udvarukon, valószínűleg ő észrevett valamit.  

Akkor én már sejtettem amúgy is.hogy különbség van fiú és lány között, mert már láttam amikor a nagynéném tisztába tette az unokaöcsémet.