NAGYANYÁM KERTJE I

   ÚTON:

Apai nagyszüleim pont a város túlsó vágén laktak. Hatéve koromig hétközben náluk voltam, a szüleim dolgoztak, onnan jártam óvodába is.

Amikor már önállóan közlekedhettem olyan nyolc kilenc éves lehettem, nagymama ebéd után elindított hazafelé, úgy három négy óra körül már haza is értem.

Csodákat rejtett a világ.

Odafelé sem tartott sokkal rövidebb ideig az út, de akkor kicsit jobban siettem, nagyon szerettem náluk lenni.

De jó is lenne, ha lenne olyan szerkezet ami a gondolataimból az emlékképeket át tudná vinni a számítógépre. Minden házra emlékszem, be sem kell a szememet csuknom minden részlet él bennem.

A vasutíg annyira nem is volt érdekes, ott kezdődtek a legjobb dolgok.

Abban az időben még gőzmozdonyok jártak és a vasút feletti lépcsőshíd még fából volt. Lábam alatt a deszkák nem értek össze látni lehetett a síneket és amikor jött a vonat hatalmas füstfelhő gomolygott keresztűl a réseken. Még most is az orromban érzem a mozdony szagát.

A híd végénél be lehetett látni a kötélverő házába, szerettem nézni ott is kellet ácsorogni egy darabig..Aztán a hid előtt a kocsma - mindíg a túloldalon mentem- nagy volt ott a hangzavar, meg a férfinép.

Aztán a hídon nézni kellett hogyan folyik a víz, aztán a téren a patika, lejjebb a vasbolt, aztán a régi óvodám, ott kicsit be kellet kukucskálni az udvarába.

A házak hosszú sora, ismerős arcok, hangok. Hatévesen már egyedül jártam óvodába minden fűszűlat ismertem.

                                                                    #       

Egyszer volt egy nagyon rossz élményem, nem mertem otthon sem elmondani, tudtam, hogy ez a dolog nem szokványos. Az óvoda felé menet egyszer csak az utca teljes szélességében futó férfiak jöttek felém, a fejükön valami nagyon furcsa ijesztő dolog volt. megálltam moccanni sem mertem. Csak később, már nagyobb voltam ,akkor jöttem rá, hogy katonák voltak, gázállarcban, 1957  volt.

                                                                   #

Aztán a Kefegyár, majd a Vajda bácsi boltja, oda nagyon szerettem járni olyan jó szagok voltak, Nagymama  ha átküldött élesztőért mindig rászámolta, hogy a felét megeszem mire hazaérek. 

A bolt után volt egy kicsi ház, csak egy alacsony bácsira emlékszem aki néha átjött hozzánk, érdekesnek találtam a nevét, Nagypapa mindíg úgy emlegette " Bakegér".

Aztán pár ház a túloldalon és hazaértem.