NAGYANYÁM KERTJE II.
Beléptem a szürke vaskapun, valami rémlik, hogy előtte fából volt valami léces, arra már nem igazán emlékszem.
A bejárat nem volt túl tágas, jobb oldalán a szomszéd kerítése mellett Ilonavirágok nagy zöld levelei, majd később fehér virágai virultak egész végig a ház sarkáig.
Aztán az udvaron az első amit megláttam a kút volt. Fehér rácsos az oldala, zöld volt az alsó része cserép a teteje.Természetesen körülötte sok sok virág.
Nagyon szerettem a kutat, titokzatos volt, viszhangos és jószagú. nagyon szerettem segíteni Nagymamának vizet húzni, aztán amikor már elbírtam a vödröt nagyon büszkén én is öntöttem át a vizesvödörbe.
Nagy virágágyás volt a kerítés oldalában, körbevéve alacsony gömbölyű levelű bokrokkal, nem tudom a nevét, a leveleit használtuk pénznek amikor az unokahogommal játszottunk.
Tövében körben apró fehér virágok. Az ágyás közepén egy kis oszlop tetején volt a törpe, nagypapa minden évben újrafestette.
Továbbmenve bokrok takarásában volt disznóól, többnyire volt is benne disznó.
Aztán a pince,finomságokkal tele. Ahogy beléptem balra a polcon szokott lenni a tej, engen ez annyira nem hozott lázba, hanem az alma ami ott illatozott a polc alatt a ládában. Most is érzem a pince "szagát", alma, Nagypapa boroshordói, zöldségek, aztán legbelül a krumpli.
Nagymama szokott sört főzni, néha kilőtte az üveg a dugót annak is nagyon finom illata volt.
Majd a kiskonyha következett, az ajtó mellett jobbra a vízespad, rajta a vödrök, aztán a "sparhelt". Mellete a "petrofor", olyan volt mint egy mini tűzhely, rendes kis platni volt a tetején, petróleum melegítette. Annak is meg volt a maga illata, a petróleum és az étel szaga, érdekes elegyet alkotott.
Aztán szemben az asztal, hokedlikkel, utána a szekrény.
Ez a szekrény annyira nem érdekelt, mert bent a házban a benti konyhaszekrényben voltak az érdekesebb dolgok, meg finomságok, csoki, cukorka az egyik fiókban.
A kiskonyha mellett volt egy lépcső a felső udvarba, párszor meggyűlt a bajom vele, estem le róla magamtól is meg a macska miatt is, rosszúl tűrte a nyúzást jól megharapott én meg ijedtemben leestem.
A kórház kapujában Marcibácsi már ismerősként köszöntött bennünket gyakori visszatérésünk miatt.
Nade spongyát rá, pedig nem is voltam rossz gyerek.
Mondjuk igaz ami igaz Marcibácsi, nem a sűrű balesetem miatt ismert bennünket, sokat voltam beteg. Emlékszem a Nagymama megágyazott nekem a kiskocsin, avval húzott mindig az orvoshoz.
Talán hároméves lehettem amikor szüleim elvittek a "Hegyi tanárhoz", Dr Martyn Róberthez.
A korombeliek még emlékezhetnek a fából készült gyermekkocsira, egy kicsi rácsos székecske volt az egész, egy ruddal lehetett tolni.
Betoltak engem a szőlőlugas alá amig várakoztunk. Aztán arra emlékszem, hogy az édesanyám az egyik ágyon feküdt én meg a másikon. Tőle vért vettek nekem adták de én ezt már csak abból tudom amit elmeséltek nekem.
Térjünk vissza kinjaimtól az udvarhoz.
Az ominózus lépcső után volt a WC, nahát azzal is történtek érdekes dolgok.
A korosztályomnak nem lehet nagyon idegen a WC pucolás "szertartása", gyerekként nekem eseményszámba ment.
Előző nap hoztak nagy lovaskocsival tőzeget, lerakták a kocsiút szélén, szépen felpupozták, a közepébe egy nagy mélyedést hagytak.
Másnap nagy talicskákkal kihordták a WC tartalmát, összekeverték, aztán jött a lovaskocsi arra fellepátolták.
Ez az egész munkamenet, meg az összehasonlíthatatlanul átűtő szagok, feledhetetlen emlékké váltak.
Az udvar szomszédok felőli oldalán volt a faház, ahol a szenet, fát tartották.
Az ajtó mellett jobbra volt nagyapám gyalupadja, szerszámai, de előtte volt egy polc amin nagyanyám a mosószereket tartotta.
Szappanpehely, Rapid, Asszonydícséret ilyen neveket viseltek akkoriban a mosószerek. Mosószappanok, kefék és volt ott valami ami nagyon izgatta a fantáziámat de közelebbről megnézni nem mertem mert azt mondták ami ezen a polcon van nem gyereknek való.
Egy kicsi nyitott tetejű hordócska volt, már a formája is csábító, de a tapintása maga volt a gyönyörűség. Fából volt, de ahogy megsimogattam puha volt és szinte bolyhos. Sosem tudtam meg mi volt benne.
Nagyon szerettem volna ha megkaphatom, sosem lett az enyém. Amikor Nagypapa halála után eladták a házat azt sajnáltam legjobban, hogy az ottmaradt, vagy nem is tudom mi lett vele.
Amikor Nagymama nem volt otthon nagyon szerettem a faházban kutakodni, üres kölnisüvegek, érdekes kicsi üvegtárgyak amiket nagyon szerettem pakolászni,
Volt pár üvegtárgy amiről el sem tudtam képzelni mire való.
Egyszer nagybátran megkérdeztem Nagymamát hogy az mire való.
Sokszögű üveg rudacska volt olyan 10 cm hosszú és a két végén olyan kis dudor mint egy virág.
Kiderült, hogy úri házaknál erre támasztották az evőeszközöket a terítékek mellé.
Igy lassan körbeérjük az udvart, a ház bejárata előtt volt egy nagyobb üveges veranda.
Nagypapa amikor nem volt dolga mindíg ott ült az ablak alatt az asztal mellett és olvasott.
Már alig alig volt olyan könyv a Vasutas könyvtárban amit ő még nem olvasott el.
Nagyon sok könyvet elolvastam és még szeretnék is többet és többet, ragadós volt a példája.
