Az este tízkor már lefeküdtem, álmos
voltam.
Bekapcsoltam a rádiót szeretem
hallgatni a tíztől tizenegyig tartó beszélgetős műsort.
Később átkapcsoltam a CD lejátszóra,
hogy Rózsi dalain majd lassan álomba szenderülök.
Lefekvés után mindig bekapcsolom
valamelyik kedvencemet, rendszerint a harmadik, negyedik számot már
nem hallom, addigra elalszom, a rádió halkan duruzsol mellettem.
Amikor azt is hallom, hogy a lejátszó
kikapcsol, már tudom, ez az a „bizonyos” éjszaka.
Mintegy varázsütésre úgy kimegy az
álom a szememből mintha már reggel lenne.
Sehogy nem találom a helyem, forgok,
dobálom a takarót, forgatom a párnát, számolgatom a
„bárányfelhőket”, minden hiába.
Az agyam olyan éber, mint ébren talán
soha, száguldanak a gondolataim, hiába is téríteném vissza az
álmosság medrébe, nem engedelmeskedik.
Olyan mintha a testem aludna, de a
tudatom bejárná a világmindenséget és megoldást keresne minden
megoldásra váró problémára.
Tagadhatatlan olyan ötleteim
kerekednek, amin magam is elcsodálkozom néha.
Addig komplikáltnak tűnő problémákra
találok egyszerű és kézenfekvő megoldásokat, hogy csodálkozom
rajt, hogy eddig miért nem jutott ez az eszembe.
Sajna van úgy, hogy mire reggel
felébredek elfelejtem néhány korszakalkotó ötletemet, ezért
mivel amúgy sem alszom, néha felírom, hogy még reggel is
emlékezzek rá.
A fiam szokta mondani miért nem kelek
fel és csinálok valamit, próbáltam, de igazából nagyon fáradt
vagyok és szédelgek ilyenkor, nem nagyon megyek semmire.
Előfordult már annyira felcukkoltam
magam azon, hogy nem tudok elaludni, hogy azt álmodtam, hogy nem
tudok aludni.
Aztán amikor felébredtem jöttem rá,
hogy álmodtam.
Szerencsére túl gyakran nincsenek
ilyen éjszakáim. A gond csak az, hogy rendszerint akkor járok így
amikor korán kell kelnem, így csak két három órát alszom és
másnap dél körül borul rám az „éjszaka”.
Amikor nem tudok ilyenkor pihenni állva
tudnék aludni mint a lovak, addig amíg át nem esek a holtponton.
Ez az éjszaka is ilyen volt, egyetlen
haszna az a pár jó ötlet ami eszembe jutott és nem felejtettem el
reggelre.
No meg az, hogy most süt a nap, mert
az „ötletelések éjszakáját” a melegfront hozza amit én már
akkor érzek amikor Gibraltárnál kanyarodik.
